Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)
A háború után, most már nem a német, hanem a szovjet csapatok tartották megszállva az országot és helytartóik kegyetlen elnyomással fojtottak el minden függetlenségi törekvést. 1948 elején nekünk is menekülnünk kellett és Ausztrián keresztül a művészetek hazájába, Itáliába jutottunk. Triznya Mátyás festészete itt teljesedett ki, mivel történeti és filozófiai tudása visszhangra talált a latin kultúra emlékeiben, Ostia Antica, a Forum Romanum márvány oszlopaiban. Eleinte Cinecittá film-stúdióiban talált munkát, mint díszletfestő, majd mint trükk-operatőr. Olyan népszerűségre tett szert, hogy De Sicától Felliniig mindenki csak „Mattia ungherese": „magyar Mátyás’’-пак hívta. De a festéssel soha nem hagyott fel. Rómában és a környező városokban több sikeres egyéni kiállítást rendezett és részt vett az olasz művészeti életben. Az Accademia Tiberina tagjává választotta és elnyerte a nagy Dante-érmet is. Mindez nem változtatta meg egyéniségét, továbbra is megmaradt a jó kedélyű, könnyelmű Matyinak, aki a lakásukban rendezett szombat esti „ Triznya-kocsma” estéken nagyokat mulatott barátaival, Szabó Feri jezsuita atyával, Sárközy Péter profeszszorral, Majorovits András heidelbergi orvossal. Majorovits doktornak támadt az az ötlete, hogy a Triznya képekből a gyönyörű német városban kiállítást rendezzen. Innen indult el aztán Triznya Mátyás nemzetközi karrierje, amely majd minden európai városban sikeres kiállítást (és az akvarellek eladását) eredményezte. Egy bizonyos ponton a filmes munkát abba is hagyta és csak a festészetnek élt. Sajnos nem sokáig, mivel az egészsége romlani kezdett és 1991-ben a festők védőszentje, Lukács evangélista napján, október 18-án Rómában meghalt. Hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak. Szönyi Zsuzsa 4
