Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)
— már ötéves korában elhatározta, hogy festő lesz. Az elhatározást tett követte: ahol egy kis felületet talált a budai Hegyalja úti lakásban, azt telefirkálta, egyelőre csak absztrakt stílusban. A szülők ezek után kénytelenek voltak színes krétákat és festékes dobozt ajándékozni neki. A karrier következő állomása a pesti Váci utcai piarista gimnáziumban következett, ahol a tananyagot elhanyagolva, most már az egész iskola örömére „Matyi" művésznéven befutott „festő” lett. A gimnázium másik büszkesége Pilinszky János volt, aki az év végi ünnepségen verseivel szerepelt, ugyanakkor Matyi az év folyamán festett képeit állította ki. Triznya bácsi, a finom, úri lábbelik mestere a piaristák szomszédságában a világhíres Váci utcai cipőboltot fiára akarta hagyni. Az üzleti szellem erősítésére a közgazdasági egyetemre küldte, de Mátyás már akkor is az önálló cselekedetek embere volt. Nem akarta megbántani apját és ezért csak titokban iratkozott be a Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályára, Varga Nándorhoz. Akkoriban ismerkedett meg kedvenc festőjének lányával, Szőnyi Zsuzsával, aki viszont a bölcsészkaron tanult. Máig sem derült ki, hogy a nagy festő, vagy a lánya gyakorolt-e rá nagyobb hatást, de közel ötvenévi boldog házasság után megegyezhetünk abban, hogy mindkettő. 1944. március 19-én a német csapatok elfoglalták Magyarországot. Mi ezt előre nem tudtuk és pont ezen a napon kötöttünk házasságot. A bombázások elől Zebegénybe menekültünk, ahol férjem Szőnyi István tanácsait követve folytatta a festést és az akvarellezést, a - sokak számára ismeretlen — Elekfy Jenő varázsos vízfestményeit megcsodálva. Triznya Mátyás 3
