Eliost, Karen (szerk.): Szombathy. Városjelek 1971 - 2012. Művészet Malom, Szentendre, 2012. szeptember 28 - november 11. (Szentendre, 2012)
A város törlődő jelei
tárásával úgyszintén sokatmondóan beszél a „kézzelfogható világ széthullásáról, dekonstrukciójáról és a véletlen vizuális jelek töredékes sorozataként történő felmutatásáról”.3 Egy átfestett plakátról készült fotó láttán szívesen fantáziálunk arról, micsoda forradalmi gesztust vagy politikai tartalmú megnyilatkozást kellett ilyen durva mázolással eltakarni. Vajon egy 1970-es évekbeli gyújtó hangú munkásmozgalmi graffitit olvashattak a falon egy olasz városban, mielőtt a hatóságok elrendelték volna az átfestését, nehogy továbbterjedjen az ideológiai fertőzés? Vagy ennél prózaibb módon csak egy mosolygó, korrupt politikust ábrázoló unalmas választási plakát lehetett, amelyet aztán a helyi szabályoknak megfelelően eltávolítottak, miután lezajlottak az események? Az átfestett, illetve eltakart köztéri üzenetek egész sorát látva sokkal inkább az kezdi foglalkoztatni az embert, mi az, ami eltűnt onnan, mintsem az, hogy mi jött létre az eltűnés során. Noha az ember szívesen eljátszik a politikai mellékjelentések gondolatával, ezeknek a városi átfestéseknek a formai kezelésével Szombathy világossá teszi, hogy nem a kitörlés konkrét esetei foglalkoztatják, hanem a közterek vizuális rendjét mikroméretekben bomlasztó jelentéseltörlés általános nyelvi kérdése. A szocializmus és a posztszocializmus kollektív és egyéni emlékeinek ütemes szertefoszlása valóban visszatérő problematikát jelent munkásságában.4 Míg ugyanezeket a kérdéseket más médiumokban - például performanszaiban - egyedi eseteken keresztül vizsgálja, eme sorozatokban kifinomultabb és elvontabb szinten veti fel a történelem felülírásának a kérdését. Az általa megfigyelt átfestések gyakran nem is csupán egyszeriek, hiszen különböző színű, egymást fedő festékrétegeket láthatunk, sőt üres felületek is megjelennek olyan plakátokra ragasztva, amelyek már eleve egy korábbi plakátot lefedő fehér lapra kerültek. A néma fal tehát továbbra is hallgat arról a mikrotörténelemről, amely egymást fedő, jelentéseket létrehozó és kioltó impulzusoknak lett kitéve. Felfoghatjuk akár Kelet-Európa történelmének egyfajta metaforájaként is, ahol a soron következő új győztesek szakavatott módon írják át a kollektív emlékezetet úgy, hogy átrendezik annak köztéri vizuális megjelenítését. A kamera általi keretbe foglalással nem csak egy elfeledett városi felületen található, átfestett hirdetményt kapunk. Miközben a kamera szeme megmentette őket a feledéstől, fokozatosan új formák, új lehetőségek és kérdések bukkannak fel. Ha képről képre haladva belemerülünk az ismétlődő monokróm négyszögletes alakzatok szemlélésébe, azonnal a klasszikus avantgárd absztrakt festészetével való latens kapcsolatokat vélünk felfedezni bennünk. Az egyenetlen felületekben, véletlenszerűen keletkezett egyvelegekben (pastiche) és a szürkülő pasztellekben viszont az art brut és a neo-expresszionizus háború utáni, zűrösebb divatja sejlik fel. A városi környezetben véletlenül keletkezett modernista festői gesztusok felfedezése és keretbe foglalása része lehet tehát a kortárs festészet messzemenő továbbértelmezésének is. A festett törlések másik aspektusát jelenti viszonyuk azokhoz az épületekhez, amelyeken hívatlan vendégként megjelennek. Az alkalmi háttérként szolgáló épületek többségénél feltűnik a színes vagy színtelen felületek elhanyagoltsága: a porladó beton, a málladozó vakolatú vagy vakolatlan téglafalak és egyéb azonosíthatatlan elemek mind a korhadó, pusztuló város képzetét keltik. Nem lenne nehéz kimutatni ebben a deprimált építészetben a kommunista Kelet-Európa provinciális életére és lelki megpróbáltatásaira vonatkozó ke-Lásd Szombathy Bálintnak a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Házban bemutatott, Mozgásképek című kiállításáról készült beszámolónkat: Time Out Budapest no. 28 (2011. június). Nevezetesen olyan performanszokban, mint az 1995-ös Zászlók 2, amely a szocialista Jugoszlávia szétesésével és emlékezetével foglalkozik. Lásd Szombathy Art, 108. 8 4
