Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Tanulmányok, kezdetek Az 1920-as és 1930-as évek 1. terem Kovács Margit az érettségit követően banktisztviselőként helyezkedik el, de korán felismeri, hogy a hivatalnoki pálya teljes mértékben idegen a személyiségétől. A biztos megélhetést jelentő szakmáról lemondva Budapestre költözik, ahol 1924-ben Jaschik Álmos haladó szellemiségű szabadiskolájába iratkozik be. A személyiségközpontú, iparművészeti szemléletmódot tükröző művészetpedagógia hatására kezd el érdeklődni a kerámia iránt. Ez az új típusú nevelés segíti meglátni a különböző műfajok közötti határvonal feloldásának lehetőségét. Ennek a felismerésnek fontos szerep jut egyéni hangvételű művészetében. 1926-ban tanulmányait Bécsben folytatja. Herta Bucher (1898-1960) keramikus műhelyében sajátítja el az agyaggal való formázás alapjait, a korongozást és a korszak legmodernebb technikai eljárásait. 1928-29 között Münchenben a Staatsschule für Angewandte Kunst intézményt látogatja. Kari Killernél (1873-1948), egyházi szobrászattal foglalkozó művésznél szobrászatot, a müncheni Szecesszió egyik alapító tagjaként ismert Adalbert Niemeyernél kerámiát tanul. Ezek a tanulmányok tovább ösztönzik arra, hogy a műfajhatárokat áthágó Jaschik-féle látásmódot a gyakorlatban is kipróbálja. Münchenből hazatérve kezd önálló felfogásmóddal rendelkező, autonóm művésszé érlelődni. Első kiállítására 1929-ben a Tamás Galériában kerül sor, ahol vallásos témájú faliképekkel és kisebb állatfigurákkal mutatkozik be. Ezek a művei még bécsi és müncheni mestereinek hatásáról tanúskodnak. A harmincas évek első felében elsősorban magas domborműveket készít, ehhez társulnak kisméretű körplasztikái. Folyamatosan kísérletezik különböző témák feldolgozásával, eltérő technikákkal és műfajokkal, de a különféle irányokból érkező hatásokat már szintetizálja és egyéniségére formálja. Korai munkáit a szecesszió és az expresszionizmus is befolyásolta, de megfigyelhetünk bizánci és román kori stílusinspirációkat is bennük. 1932-ben koppenhágai tanulmányútja során a funkcionális kerámiakészítést tanulmányozza. Egy évvel később Sévres-be utazik, ahol a samottos agyaggal ismerkedik meg, amely későbbi pályafutásában jelentős szerepet kap. 1935-ben a Tamás Galériában gyűjteményes kiállítást rendez. Ezzel zárul kísérletező alkotói korszaka. Technikája, agyaghoz való viszonya letisztul, szintetizáló látásmódja kikristályosodik, amit csoportos kiállításokon elért eredményei, díjai is bizonyítanak.
