Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Sárkányölő Szent György (1936) Mintázott, engobe festésű terrakotta relief fatáblán, 62x42 cm Ltsz.: 74.5.1. Kovács Margit életművében a 30-as évek második fele a kerámiaművészet határait formabontó módon feszegető kísérletek korszaka. Új technikákkal és fogalmazásmóddal próbálkozik, új anyagokat von be a kerámiakészítésbe. Szent György körbevágott féldombormű alakjának megformálásakor a román kori szobrok zömök, naiv felfogásmódja éppúgy befolyásolta, mint a korai ikonok ábrázolásai. Az antikolt fakeret és a kép fatáblás hátterének aranyozása felidézi a középkori egyházművészet pompáját. Szent György (270 k.—303) előkelő kappadókiai családból származó, keresztény hitre tért katonatiszt volt a római hadseregben. Diocletianus császár keresztényüldöző rendelkezései után az uralkodó ellen fordult, megkínozták, majd kivégezték. A sárkányviadal motívuma csak a 11. századtól épült be a szent legendájába, és ez által György a keresztény lovagok mintaképe lett. A Jacobus de Voragine által 1261 és 1266 között összeállított, szentek történetét elbeszélő legendárium (Legenda Aurea) a következőképpen írja le a történetet: „György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok... két juhot adtak neki naponta. Amikor a juhok fogytán voltak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek, és a sors nem tett kivételt. Végül a sors választása a király egyetlen leányára esett. Hiába rimánkodott saját népéhez, nem mentették föl az áldozathozatal alól... A király látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte... Ekkor a leány atyja lábához borult, és áldását kérte, majd elindult a tóhoz. Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Amikor mindent elmesélt, György így szólt: »Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek.« Amíg így beszélgettek, hátjött a sárkány, kidugva fejét a vízbőt. György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott, a sárkányt súlyosan megsebesítette. Ekkor a királyleány az övét a nyakába vetette, és a sárkány követte őt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. Az előlük menekülő embereknek azt mondta György: »Ne féljetek! Azért küldött engem az úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.« így is történt.’’ (J. de Voragine: Legenda Aurea, Bp. Helikon, 1990.102-103. Madas Edit fordítása nyomán) Der drachentötende Heilige Georg (1936) Modelliertes Terrakotta-Relief mit Engobe-Malerei auf einer Holztafel, 62x42 cm, Inv.Nr.: 74.5.1. Im Lebenswerk von Margit Kovács ist die zweite Hälfte der 30-er Jahre die Epoche der Experimente, mit denen sie die Grenzen der Keramik-Kunst ausprobierte. Sie versuchte mit neuen Techniken und Interpretationen neue Materialien in die Keramik-Herstellung einzubeziehen. Bei der Herstellung der umschnittenen Figur des auch als Relief zu bezeichenenden Figur des Heiligen Georgs wurde sie ebenso von den gedrungenen, naiven romanischen Figuren, wie von den Darstellungen der frühen Ikonen beeinflußt. Der antiquierte Holzrahmen und der vergoldete Hintergrund der Holztafel läßt die Pracht der mittelalterlichen Kirchenkunst neu beleben. Der Heilige Georg wurde (um 270 - 303) in einer vornehmen Familie in Kappadokien geboren und warein zum christlichen Glauben übergetretener Offizier in der römischen Legion. Nach den Verodnungen zur Christenverfolgung unter dem Kaiser Diocletianus wendete er sich gegen den Herrscher, infolgedessen er gefoltert und anschließend hingerichtet wurde. Das Motiv mit dem Drachenkampf wurde erst ab dem 11. Jahrhundert in die Heilige Legende eingebaut, und dadurch wurde Georg zum Vorbild der christlichen Ritter. Das von Jacobus de Voragine zwischen 1261 und 1266 zusammengefaßte Legendárium der Heiligen (Legenda Aurea)schreibt die Geschichte wie folgt: „Georg kam einst in das Land Lybia, in die Stadt Silena. Nahe bei der Stadt war ein See, so groß als ein Meer, darin wohnte ein giftiger Drache, der hatte schon oft das ganze Volk in die Flucht getrieben, wann es gewappnet wider ihn zog. Dann kam er bis unter die Mauern der Stadt und verpestete alles mit seinem Gifthauch. Also gaben ihm die Bürger täglich zwei Schafe, dass sie seinen Grimm stilleten...Als aber der Schafe wenig wurden kam man überein, dass man dem Wurm täglich opfern sollte einen Menschen und ein Schaf. Also warf man das Los; und niemand mochte dem entrinnen. Zum Schluß fiel das Los auf des Königs einzige Tochter. Der König beklagte sich umsonst beim Volk, aber sie erließen ihm nicht das Opfer. ...Als der König ihren Ernst sah, hub er an seiner Tochter königliche Kleider anzulegen, umarmte sie... unter Tränen...Da fiel sie zu des Vaters Füßen nieder und bat um seinen Segen, und machte sich auf zu dem See. Da kam Sanct Georg von ungefähr dahergeritten, und da er sie weinen sah, fragte er, was ihr wäre... Da erzählte sie ihm alles. Er aber sprach "Liebe Tochter sei ohne Furcht, ich will dir helfen in dem Namen Christi". Da sie noch sprachen, siehe, so hob der Drache sein Haupt aus dem See. Aber Georg sprang auf sein Roß, machte das Kreuz vor sich 14
