Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL pléhpofa, beleült a karosszékbe és csinált egy kis ijedtséget az arcán, már kész is volt. Rögtön felkelt és rendelkezett, hogy mit hova tegyenek a következő felvételhez. Nem értem, hogyan csinálják ezt a színészek. Itt szó sem lehet beleélésről, mire belejönne, már vége is a felvételnek. Centivel megmérik, hogy milyen messze van a géptől, az arca elé teszik a fénymérőt, aztán egy fekete táblát a felvétel számával és ezek után rögtön játszani kell neki, mialatt fél méterre tőle tíz ember ül, álldogál és nézik. Siegfried Breuer is játszott, lefeküdt az ágyba és aludt, közben Jürgensnek a karosszékben kellett elaludni. Persze ez is néma felvétel, mert senki sem beszél. Hangosan számoltak 12-ig, addig a Jürgensnek fokozatosan el kellett aludni. Remekül csinálta, fészkelődött és 12-re pont elaludt. Volt hangos felvétel is, a hangot egy horgászbotszerű tüneményen veszik fel. [...] Ezt belógatják a színész feje fölé és egy szobában hallgatja a hangember. Ha nem jó, mikrofonon beszéli meg a rendezővel, hogy hangosabban, vagy halkabban. Felvették együtt az ügynököt és a szellemet is, amint beszélgetnek. Az ügynök mindig elfelejtette a szerepét, végre 5-szöri próba után tudta. Mi egész közel álltunk hozzájuk és néztük, néha le lehet ülni, vannak olyan háromlábú biciklinyeregszerü ülőkék fából. Rengeteg különböző technikai munkás van, ezek is ott vannak, de senki mást nem engednek be. Ezek a munkások a legnagyobb flegmával nézik a filmezést, ők nagyon unják. Délben a kantinban ebédeltünk, a színészek is ott esznek, meg a stáb, de a munkások mind hoznak magukkal ennivalót. A kantin egy rendes eszpresszószerű helyiség, székekkel, asztalokkal és lehet rendes ebédet enni. Mi pörköltet ettünk, de sajnos nagyon drága minden. Ebéd után is néztük, de ugyanilyen kis részlet felvételek voltak, hol hanggal, hol а-nélkül. Este autóbusszal hazajöttünk, itthon várt a csomag az asztalon és egy levél Peter Moore-tól a római igazgatótól. Azt írja, hogy megvan a vízumunk, már Rómából elküldték ide. Matyi elment ide az IRO-ba, rögtön telefonáltak Klagenfurtba, még nem érkezett oda, de az útlevelünket felküldték Bécsbe az ottani IRO-nak, mert csak az jogosult az útlevél kiadására, illetve ott lepecsételik, vagy mit csinálnak vele és csak aztán kapjuk meg, kb. 2 hét múlva. [...] Hétfő reggel. Nem hiába vártam, megjött a levél a fényképekkel. Nagyszerűek, alig várom, hogy Matyinak is megmutathassam. Igazán helyes papák mamák vagytok rajta. Tüncsike kissé torzonborz, de ő is nagyon helyes. Látom az új veranda foteleket is. Te Mám, egy egész különlegesben ülsz. A kerti pad, amin ültök hol van, csak nem a dombtetőn? Megcsináltattátok a támláját? Látom Mamim, a szandálod nem változott, de van egy új ruhád? Ezt ki csinálta, Juliette? Nagyon helyes. Mindnyájan remekül néztek ki, ne fogyj le, mert egyáltalán nem vagy kövér. Apu is nagyszerűen néz ki. T. /Triznya/ Szőnyi Zsuzsa egy Graz környéki kiránduláson 96
