Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
З1-Graz, 1949. június 19-20. EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Edes Mamikám és Apu, most éppen alig bírunk lélegezni, annyit ettünk. Tegnapelőtt, pénteken megjött nyolc doboz paprikás csirke, hálás kösz érte. Matyival először körülugráltuk, aztán kisütöttük, hogy ebédre fogjuk megenni őket. Most Frau Heckel úgyse ad ebédet és mindig vendéglőben vagy a stúdióban eszünk, így megkértük, hogy csináljon hozzá krumplit és itthon ebédelünk. [...] Pénteken én is kint voltam a stúdióban, reggel hatkor kellett kelni. Az autóbusz, ami a filmeseket viszi, egy rozoga vacak, egy pár ülés van benne, meg egy csomó díszlet. Szemben ült velünk két nagyon szimpatikus ember, az egyik a Kamera mellett van, a másik a kellékes, Matyi már ismerte őket. Beszélgettünk velük mindenféle filmről, az egyik Berlinben is dolgozott már sokáig. Kint a stúdióban eleinte csak lézengtünk, mert a színészeket sminkelték. Nézegettük a díszleteket, sokat csináltak azóta, mióta én nem láttam. Remek ócskaságokat szedtek össze, különböző borzalmas tükröket, családi fényképeket, régimódi karosszéket, vasszéket, ócska rézágyat, egy szörnyű színes szobrot, szóval csupa olyan szörnyűséget, amit ilyen külvárosi lakásokban lehet találni. Biztos az itteni Teleki téren szedték össze, nagy élvezet lehetett összeválogatni. Mindenesetre nagyon jól sikerült minden, az ablakkeretek és ajtók is mind egész ócskák. Egy felépített házfal mellett kimosott ruhák száradnak egy spárgán, ha kell, ventillátorral fújják, mintha a szél fújná őket. A gazdag nő készülő villájában az építésznő csinálja a falat, mint kisült, hívtak egy fiatal festőt, hogy havi négyszázért csinálja meg azt, amit Matyi csinált volna. Az vállalta is, de a felrajzolásnál kitört a balhé, mert rém rossz volt és elküldték. Most a nő nyúzza, de nem lesz kifestve, csak Matyi rajza maradt és azt vonalasán áthúzza olajfestékkel a nő. Ez nagy elégtétel volt számunkra és jót nevettünk rajtuk, hogy nem tudják megcsinálni. Hő-hő. Persze ezt az egészet nem a nő mesélte el, hanem a kellékes, akivel összebarátkoztunk. О is azt mondta, hogy egy szörnyű sóher társaság az Alpenfilm. Mindig csak azt nézik, hogyan lehet minél olcsóbban megúszni a dolgot. A hangár (a stúdió egy hangárban van) ereszén rengeteg fecske van és ezek elég hangosan csiripelnek. Mikor halk felvételek vannak, rengeteget dühöngenek a fecskék miatt és Jürgens ki akarta adni az utasítást, hogy verjék le a fészkeket. Erre olyan felháborodás tört ki, hogy úgy kellett hagyni. Ügy tíz óra felé vannak készen a színészek, pénteken csak Jürgens és Siegfried Breuer játszott az ügynök szobájában. Ez egy szűk kis szoba, alig férnek be a sok reflektorral és a felvevőgéppel. (Matyi is írni akar, tehát ceruzával folytatom.) Eleinte csak vitatkoznak, a bútorokat tologatják ide-oda, reflektorokat állítanak be, mikor minden kész, megnyomnak egy gombot, ez a sziréna. Ilyenkor az ajtóknál mindenütt kigyulladnak a vörös lámpák, még kint az úton is vannak, hogy az autóknak is meg kell állni. Kigyullad a Hl, ez egy hatalmas kék fényű reflektor. Ebbe nem lehet belenézni, olyan erős fénye van. A színészek szemébe csak a kisebb reflektorok világítanak, az is éppen elég. A színésznők szemébe mindig cseppentenek atropint, mert e nélkül egész összeszűkül a szemük. A férfiaknál, úgy látszik, ez mindegy, mert azoknál nem csinálják. Csupa egészen rövid jelenetet vettek fel. Pl. Jürgens, a szellemalak ül az ügynök karosszékében, mialatt az ügynök beszél hozzá. Az ügynök ott sincs, a felvételen csak Jürgens látszik, amint hallgatja a másik beszédét és az arcán egy kis ijedtség van. Egy asszisztens olvasta fel a szöveget, ez alatt filmezték az arcát. Ez néma felvétel volt, a hangot külön veszik fel majd, mikor az ügynök csak beszélni fog. Jürgens egy rettenetes 95
