Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 2 6. Graz, 1949. június 2. Édes Mamikám és Apu! Megkaptam összes leveleiteket és a római úti tanácsadókat, köszönjük szépen. Hétfőn nagy örömmámorban voltunk, de most már kissé lelohadtunk. Ügy volt, hogy Matyi 3.000 schillinget kap a munkáért, rettentően örültünk és bevásároltunk, de másnap kisült, hogy sajnos csak az eredeti 400-at kapja. Ügy történt a dolog, hogy akárkit megkérdezett, mindenki a másik igazgatóhoz küldte, hogy majd az fizet. Végül felment az irodába Schöbingerhez. Ott volt a vezérigazgató is, a pénzes ember és azzal megbeszélték a dolgot. Schöbinger mondta, hogy mindenki meg van elégedve a munkájával és mennyit kérne az összes falért. Matyi nyelt egy nagyot és kért 3.000 schillinget. Ebbe bele is egyeztek, mindjárt akartak adni 600 schilling előleget, de csak 300 schillingjük volt összesen, azt odaadták. Matyi ugrálva jött felénk, a Stadtparkban egy pádon vártuk. Örömünkben rögtön vettünk két zoknit nekem és egy kis szandált, egy bőrtalp, amin a fehérhez hasonló szíjak vannak, de nem egészen úgy. Zöld antilopból van. Már muszáj volt venni egyet, mert nagyon meleg van és a fekete meg barna cipőmben rém melegem volt. Elfelejtettem, hogy reggel elmentünk fogorvoshoz, mert fájt a fogunk. Frau Heckel ajánlotta, egy boltíves házban van, de a rendelő a legmodernebbül felszerelt. Nagyon kedves ember, kisütötte, hogy mindkettőnknek csak fognyaki érzékenységünk van, ami Pesten is volt. Rögtön ecsetelte és megnézte a többi fogainkat is, egy se volt lukas. Megkérdeztük, hogy mivel tartozunk, azt mondta, hogy ugyan, ilyen kis munkáért nem fogad el semmit. Ettől nagyon felvidultunk, mert féltünk, hogy legalább 5 lyukas fogunk lesz. Másnap, kedden Matyi nagy pofával bement a stúdióba, mindenki sandán nézett rá. Kisült, hogy lázadás tört ki majdnem, hogy egy magyar ennyi pénzt kap, mert persze mindenki rögtön megtudta. A filmet csupa német csinálja, ezek mind nagyon undokak, különben is mindenki minden fillért irigyel a másiktól. Az igazgató azért egyezett bele olyan könnyen a 3.000-be, mert ezt Schlichtingnek, az építésznek az ő rendelkezései alapjából kellett volna kifizetni, mivel a festés is az építkezéshez tartozik. Schlichting azt mondta, hogy ő nem ad többet, mint havonta 500 schillinget, mert inkább megcsináltatja a nővel és a pénzt zsebre teszik. Matyi meg azt felelte, hogy nem lesz hülye havi 500-ért ennyit dolgozni, mikor különben is kap 400-at, ha csak nézi a felvételeket. Ezzel különben is többet tanul, mert mindent láthat egyszerre. Ebben maradtak, de a nő nagyon keserves pofákat vágott, mert most neki kell mindent megcsinálni. Matyi újból elment Schöbingerhez, és elmondta neki az egészet. Azt tanácsolta, hogy erre készüljön fel, mert ennél rondább szakma nincs, amint Apu is írta. Schöbinger nagyon helyes volt, ő egy osztrák, az a kár, hogy ehhez a filmhez most nincs semmi köze. Megnyugtatta Matyit, hogy neki az a fontos, hogy tanuljon, és nem a pénz. Mondta, hogy ez egy szörnyű sóher cég, nincs soha egy vasuk se és ez az egyetlen film most Ausztriában, amit forgatnak, az összes szakmabeli ide tódul, hogy munkát kapjon, sőt még a németek is. Persze így érthető, hogy fel voltak háborodva mikor meghallották, hogy egy jöttment magyar ennyit kaphat. Nagyon le voltunk törve, főleg azért, mert előző nap tervezgettünk, hogy mi mindent veszünk és hova utazunk Olaszországban ebből a pénzből. De most már megnyugodtak a kedélyek, mert az is fantasztikus dolog, hogy egyáltalán állása van Matyinak. Csak azt sajnálja, hogy akkor nem tudott 600-at felvenni, mert három igazgatónak összesen nem volt többjük, mint 300 schilling. Jellemző
