Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Jaj de remek lesz! Még kb. egy hónap, amíg megkapjuk a vízumot, nem baj, mert Matyi belejön addig a szakmába. Ma valószínűleg a rádlizást24 kezdi meg, ez elég unalmas munka, azt a rengeteg mütyürkét végig rádlizni. Ha ez meglesz, akkor jön a festés, de előzőleg a munkások belakkozzák, és arra olajjal kell festeni. Szerencsére ezt lehet törölni és javítani akárhányszor. Ha ez a fal meglesz, akkor egy másik nagy fal következik, elefántokkal és jaguárokkal, már megmutatták neki a tervet. Elseje után én is többször kimegyek majd, mert most nem érdemes itt hagyni az ebédemet. [...] Most már befejezem, szép idő van, megyünk napozni. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa 25-Graz, 1949. május 29. (soron kívüli levél) Kedves Anyu és Apu, a szülinapomra küldött Martin féle jókívánságaitokat megkaptam, nagyon örültem nekik, soksok kösz és hála. István szakmai levelének, amit már jó pár napja megkaptunk, szintén nagyon örültem, ha van kedve és ideje Apunak, máskor is írjon ilyen dolgokról, mert ez most nekem igen hasznos. Az első nagy falamat már majdnem befejeztem; a kis tervről a falra való felnagyítás sajnos nem mechanikai munka volt, annál sokkal kisebbek voltak az alakok és nagyobbak a kockák. De nem ez volt a legnehezebb, hanem az átmásolásuk a falra. Ugyanis az a hülye építésznő, aki engem dirigál, a következő eljárást ajánlotta: adott egy rádlit, olyant, mint a varrónőknek van, azzal kellett átszurkálnom az egész húsz négyzetmétert, ami mondanom sem kell, tele van mindenféle háremnőkkel meg basákkal, a kisebb finomabb részleteket (arcokat) tűvel kellett átlukasztanom. Majd egy egész nap ezzel vesződtem, a végén már azt hittem, hogy dühömben széttépem az egészet, de hál Istennek idáig nem jutott a dolog. Már most vannak kis lukak, amiken keresztül valami fekete porfestéket fognak átfújni a már előre régi pergamenszínűre lakkozott falra és akkor kezdhetek neki a festésnek, ami „grafikus” legyen és „zart”. Hogy miért nem lehetett volna az egészet egyszerűen átnyomni a falra, azt máig sem értem, no de ha megfizetnek ezért a marha munkáért, akkor minden rendben. Képzelhetitek, hogy milyen lesz ez az egész szoba; ahogy Móricka a gazdag nő szobáját elképzeli. No de ez igazán nem az én hibám; és végeredményben, ha ez a hülye nő nem találta volna ki ezt az egészet, akkor nekem nem lenne munkám. Mit szóltok hozzánk, mint Art Director-hoz és Script Assistent-hez? Zsu már írt róla, a római igen kedves és bíztató levélről. Ha ezzel a fenti fallal végre fix-und-fertig kész leszek, lesz ehhez hasonló még vagy öt-hat darab, hasonló modorban. De azoknál a rádlizást már szabotálni fogom, majd titokban átnyomom az egészet, végeredményben nem a lyuk a fontos, hanem ami a falon lesz. Apu milyen freskó megbízást kapott? Templom, vagy szakszervezet? Bár itt a kérdés, azt hiszem, felesleges. Pá-pá Matyi 24. rádlizás: jelölés 87
