Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
ЧGraz, 1949. április 18. Húsvét hétfő EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Édes Mamikám és Apu! Most alig bírunk mozogni, annyit ettünk. Én már úgy nézek ki, mint egy hízott malac, akkora tokám van. Itt a Húsvét nagy ünnep, mindenki új ruhát csináltat és rengeteget eszik. Ehhez mi is tartottuk magunkat. Szombaton befejeztem a zöldcsíkos blúzt, olyan helyes lett, hogy senki nem hiszi el, hogy én csináltam. Délután volt körmenet, de mi nem néztük meg, a Stadtparkban leültünk egy padra a szökőkút mellett Pistával és néztük a „korzót”. Az osztrákok mind új ruhában feszítettek, valami rémesen néznek ki. A nők fátylas kalapnak nevezett palacsintákban és tortaformákban voltak, rengeteget nevettünk. Este átnyújtottuk Frau Heckelnek a kisgyereknek szánt ajándékot, egy doboz csokit. Nagyon meg volt hatva. Később bejött a kis srác és mindegyikünkkel kezet fogott, miközben azt mondta: Frohe Ostern! Vettünk külön császárhúst magunknak, ezt úgy vidékről hozták és Heckelék is vettek. A sonka nagyon száraz volt, azért inkább ezt vettük meg. Vasárnap reggel gyönyörű damaszt abrosszal volt terítve Béla szobájában, ez az ebédlő és nagyobb az asztal, mint a miénkben, most már mindig ott eszünk. Finom kakaó volt mazsolás kuglóffal, utána hamandeggs kaláccsal. Reggeli után elmentünk sörözni, aztán templomba. Kicsit sétáltunk, már mehettünk is ebédelni. Remek ebéd volt, alig bírtuk megenni. Húsleves, disznóhús rósejbnivel és friss salátával, püspökkenyér habbal. Ebéd után dülöngéltünk a széken, de már előre elhatároztuk, hogy elmegyünk a lóversenyre. Az első lóverseny idén, gondoltuk illik kimenni. Én még úgyse voltam soha. Gyönyörűen felöltöztem, az új zöld blúzba, a szürke jersey szoknyámba és vittem a szürke csíkos pulcsimat. Mindenki megbámult, olyan elegáns voltam. [...] A lóversenypálya, azt mondják, sokkal kisebb, mint a pesti, de legalább mindig lehet látni a lovakat. Volt tribün is, de csak később ültünk le, eleinte izgultunk. Nagyon sokan voltak, zene is volt a szünetekben, remek volt az egész. Az első hét futam volt ügető, a nyolcadik galopp. [•••] Ma, hétfő reggel szintén remek reggeli volt, még az ágyban meglocsolt Matyi, mikor még aludtam, majd kiestem ijedtemben az ágyból. Kapott egy kis piros tojást. Én Matyitől tegnap egy kis barna nyuszit, csak öt centi nagy, szőrös sötétbarna, rém helyes pofa. Elneveztem Barnabásnak, mivel barna. Később Béla is meglocsolt, ő is kapott egy kis tojást. Felmentünk a Schlossira (Schlossberg), minden olyan gyönyörű zöld, a fák virágoznak, csupa sárga, piros, rózsaszín virág az egész hegy, nagyon szépen van gondozva és tele van ültetve virággal meg fával. A tetején van az a vendéglő, ahol először fényképeztünk, kék abroszokkal és piros székekkel a nagy gesztenyefák alatt, ezek is zöldek már. A kőfal szélén ültünk, kilátni az egész városra és a Murra, alattunk közvetlen orgonabokrok virágoznak, szóval gyönyörű. Zene is volt, olyan szalonzene, mindenféle egyveleget játszottak, remekül éreztük magunkat és megállapítottuk, hogy ennél jobb dolgunk akár sose legyen. Ezentúl egyszer fogok írni egy héten, egy rokon ezt üzente, vagy Ti nem értetek egyet vele ebben? Címünk természetesen változatlan. Remélem, a költözködéssel kész vagytok, és végre rendbe jöttök Zebiben a lakással. Újabb kiskacsák és csirkék vannak már? Küldök egy fényképet a Schöckel kirándulásról. Sokszor csókol szeretettel Zsuzsa és Matyi 73
