Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 2. Graz, 1949. február 26. vasárnap délután Édes Mamikám és Apu! Első levelem óta rengeteg jó dolog történt velünk. Felmentünk a várba, ott van a Főkapitányság is és jelentkeztünk a rendőrségen. A menekültek ügyét hosszú barakkokban intézik. Mi is vártunk egy darabig, aztán egy rendőrtisztviselő behívott és felvette az adatokat. Azt mondta, hogy mindenkinek lágerbe kell menni, nehogy fertőző betegséget hozzanak be Ausztriába és minket is lágerbe kell utalnia. Mi kértük, hogy ne tegyen be minket, mivel van pénzünk és lakásunk. Volt ott egy fiatal házaspár, akiknek angol rokonuk van itt és azokat nem utalták lágerbe. A rendőr azt mondta, hogy mivel azoknak van protekciójuk, nekünk is szerencsénk van, és nem tesznek minket sem be. A többieket mind beutalták, csak nekünk volt ilyen mázlink. Ezután elküldött a tisztiorvoshoz a városházásra, az is nagyon kedves volt, megkérdezte: „Sind sie gesund?”, és minden vizsgálat nélkül rögtön kiállított egy bizonyítványt két perc alatt. Általában az emberek olyan kedvesek egymáshoz, most sok hivatalban voltunk, mindenütt úgy fogadják az embert, mintha éppen rá vártak volna. Onnan villamossal el kellett menni egy Graz melletti barakktáborba, ahol az élelmiszerjegyekhez megadták a szükséges iratot. Mikor a villamoson ültünk, láttunk egy uszodát, ahol Matyi gyerekkorában nyáron fürdött, mikor Liebenauban volt. A barakkokban egy irtó kedves vénkisasszony volt, aki megadta az írást és kedvesen elbeszélgetett velünk. Mondta, hogy siessünk vissza, mert szombaton fél egykor zárnak a jegyhivatalban és talán még megkapjuk a jegyeket. Még jókor odaértünk, és tényleg rögtön megkaptuk a jegyeket, egy egész paksamétát, még a márciusit is ideadták. Mi olyan boldogok voltunk, hogy majdnem ugráltunk, mert azt mondták, hogy a jegyeket lehetetlen megkapni, csak három hét múlva, mikor a lágert kitöltötte az ember, akkor lehet csak utánajárni. Ebben is olyan szerencsénk volt, hogy magunk se akartuk elhinni. Most minden negyed annyiba kerül, egy fehér zsemle 12 fillér, egy ebéd kettőnknek kb. 12-14 schilling. Pénteken este elmentünk moziba, a legnagyobb premier moziba, az Annenhofba. Egész modern, olyanféle, mint a Corso, egy angol színes filmet adtak, Jassy a címe. A film színes volt, de ennek dacára rém pocsék, viszont sok pénzt nem adtunk érte, mert egy mozijegy két schilling. Béla2 is velünk volt, ő egy szót se ért németül, és közben folyton kérdezte, most mit mondanak, mi történt? Én mindig hamar lefordítottam neki, de közben a felirat továbbment és mialatt beszéltem, nem tudtam elolvasni. Azért mégis remekül éreztük magunkat. Majdnem minden étkezésre más vendéglőbe megyünk, mert egyik helyesebb, mint a másik. Mindegyiknek van valami állatneve, Kleiner Elefant meg hasonlók és az elefánt az ajtó fölött áll és az ormányában egy lámpást tart. Minden vendéglő boltíves, a házak is mind régiek. Van sok ház, amelyik árkádos, ezeket szeretem a legjobban. Egy szűk kis utcában csupa árkádos ház van, végig lehet belül sétálni és ott vannak a kirakatok. A belváros utcái is nagyon szükek, ha jön a villamos, az emberek a szűk járdán a fal mellé állnak és megvárják, míg elmegy. Most albérletbe akarunk menni, mert az sokkal olcsóbb, már kinéztünk egy szobát a leghelyesebb utcában, a Sporgasseban. Enni is adnak, valószínűleg holnap ki is vesszük. Ez egy lejtős utca, felvezet a várba a Hauptplatzról. A legszebb üzletek itt vannak, egészen a város szívében. Általában az üzletek gyönyörűek, a papírkereskedések a leggusztábbak. Gyönyörű amerikai töltőtollakat árulnak 40-50 schillingért. Az órák is nagyon ölг. Béla: fiatal, magyar menekült, aki kémikus volt. 58
