Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL mert ő saját maga főz magának, ami azt jelenti, hogy húskonzerveket és egyéb jégszekrényben tartott dolgokat eszik. Na, most szegény Sandrót jól kikészítettem (pedig igazán olyan aranyos ember), rátérek saját ügyeinkre. Annak ellenére, hogy Róma elnéptelenedett, mi kénytelenek voltunk itthon maradni, mivel én dolgoztam, Matyi eleve elhatározta, hogy ezúttal nem fog morogni, ezért, s életművészként,- lásd Sandro - szépen el fogja tölteni az idejét. Hát még nem egészen tökéletesítette ezt a művészetet, mert az első nap ugyan aludt reggel, délután és este, de a második nap már megunta ezt. Akkor olvasgatott, sétálgatott, stb., kétszer elment moziba is, végül tegnap eljöttek hozzánk Franco és Anna, az a srác, aki segített a Modiglianiban és a menyasszonya. Előre dolgoztam egy kicsit, és délután én is ráértem, nagyon jól elbeszélgettünk, együtt lementünk aztán vacsorázni a Pizzeriaba, aztán otthagytam őket. Közben Linda is szabadságra ment egy hétre és ideküldte nekem kétbalkezes unokahúgát, aki tizenhat éves, de legalább a takarítást, mosogatást, stb. elvégzi. Ma a főzést is rábíztam, bár mindent elmagyaráztam neki, olyan cipőtalpszerű felsálszeleteket produkált, hogy még most is érzek egy különös nyomást a gyomromban. Szombat délelőtt feladtunk egy kis Giotto könyvecskét Apunak, remélem, idejében megérkezik idősb Fixi-Faxi kollega névnapjára. Itt mellékelten küldök három színes fényképet is, mint névnapi primőrt, ilyeneket eddig még sose csináltunk. A másolatok sajnos kissé kékesek lettek, mert nem a Ferrania központjában csinálták, arra nagyon sokáig kell várni. Már megint kifogytam az időből, hamar be kell fejeznem. Nagyon örültem a jó hírnek, hogy a doktor a cigarettázásról már nem is beszélt, ez azt jelentheti, hogy Anyu általános egészségi állapota már rendben van, ha kell is még vitaminokat szedni. Apunak a lehető legjobbakat kívánjuk névnapjára, Isten éltessen, bis 120!!!!! Mindkettőtöket nagyon sok szeretettel csókol Zsuzsa 200. Róma, 1954. augusztus 24. Édes Mamikám és Apu, jelenleg a fodrásznál ülök a búra alatt, tehát ne nagyon nézzétek a levél külalakját. Szeptember 1-ig nagyon sok dolgom van, de aztán pihenhetek babéraimon, mert megjön a kollegám. Azért egyáltalán nem vészes a sok munka, még ruhavarrásra is van időm. Már majdnem kész van a legújabb művem, aminek az anyagjából küldtem a múltkor egy kis mintát. Közben nagy krach történt vele, mert a nagy sietségben az elejét abszolút eltoltam, ugyanis két jobb elejét szabtam ki. Mikor össze akartam állítani, akkor jöttem rá, hogy két jobb eleje van, de bal egy se. Erre az egyiket kénytelen voltam az alján kitoldozgatni és újból kiszabni, megfordítva egy bal elejét. Szerencsére a toldás nem fog látszani, mert éppen ott van az öv. A szoknya nyolc részből van, a blúzrész pedig egyszerű japán szabású, kis gallérral. A gallért és a gombolást, meg az ujját be fogom szegni egy fekete szalaggal. Kb. ilyen lesz, ha újból el nem tolom. Már rájöttem, hogy akkor hibázom el a dolgokat, ha nagyon hamar akarom megcsinálni és türelmetlen vagyok, mert rögtön akarom látni, hogy áll. Ilyenkor mindig eszembe jut Anyu, hogy micsoda remekműveket csináltál Te, most tudom igazán 394
