Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
1954 EZERKILENCSZÁZÖTVENNÉGY mondja, hogyha egyszer a hegyekben nyaralunk, akkor sosem fogunk viszszakívánkozni a tengerre. Az biztos, hogy itt sokkal jobban lehet pihenni, amióta megérkeztünk, folyton alszunk. Az út rém sokáig tartott, este 8.15-kor indultunk a Terminiről egy Calalzóig menő direkt gyorssal. Az étkezőkocsiban vacsoráztunk, de hálókocsit nem kaptunk, mert négy napra előre minden le volt foglalva. így a kupéban szundikáltunk, egy nagyon szimpatikus, helyes úr volt csak velünk, én le is feküdhettem és aludtam kb. négy órát. Calalzo előtt már mindenki az ablakokban volt, mert a vonat folyton vízesések és hegyek között ment, egyre magasabban. Ez a Dolomitok vidéke, mindenütt zöld folyók vannak és rengeteg alagút. Kb. 900 km-t utaztunk, míg végre reggel kilenc körül megérkeztünk Calalzóba. Innen autóbuszok indulnak a különböző hegyi falukba, Cortinába pedig kis villanyvasút megy. Mi autóbusszal jöttünk ide, csak fél órás út és már elénk tárult Auronzo völgye. Középen egy tó van, emellett húzódik el a falu, majd küldünk fényképeket, meglátjátok, hogy milyen szép. Házigazdáinkat rögtön megtaláltuk, mindenki ismeri őket, szobánk a tóra néz, de nem valami luxuslakás, azért tökéletesen megfelel, mert úgyis mindig kint vagyunk. Tegnap, mikor megérkeztünk, először is ettünk valamit, aztán lefeküdtünk aludni. Délután aludtunk három órát, aztán estefelé elmentünk sétálni, mindenütt gyönyörű fenyvesek és zöld legelők vannak. Nyolckor megvacsoráztunk abban a vendéglőben, amelyiket Rómában ajánlottak, vacsi után megint lefeküdtünk, rögtön elaludtunk és fel sem ébredtünk ma reggel kilencig. A falu maga inkább olyan tiroli falunak néz ki és a bennszülöttek kissé svábul beszélnek, persze olaszul, de svábos kiejtéssel, rém mulatságosan. Mind szőkék és borzasztó tiszták, egyáltalán nem hasonlítanak a dél-olaszokhoz. A házak is osztrák módra, nagyrészt fából vannak. Rómában olyan meleg volt, hogy az ember nem tudta elképzelni, hogy valahol hűvös is lehet, így egy csomó nyári ruhát pakoltunk be, kivágott blúzokat és sortokat, de itt úgy néz ki, hogy inkább mackóruhát kell viselni. Szerencsére azért hoztunk meleg holmit is, a teveszőr kulikabátomat, Matyi pulcsikat és kockás flanelinget, így stílszerűen is fel tudunk öltözni. Tegnap esti sétánkon vettünk nekem egy irtó édes kis szőttes szatyrot, amit itt retikülnek fogok használni. A zöld strandszatyrot, amit még Rómában vettünk, a kirándulásokra mindenes szatyornak visszük. Túl nagy hegymászásokat nem fogunk rendezni, itt vannak olyan rajongók, akik minden csúcsot egyenként megmásznak, kötéllel és szöges cipővel. [...] Közben hazajöttünk és megebédeltünk, délután sétáltunk a faluban, persze megint vettünk valamit: nekem egy irtó helyes kis zöld „Hamupipőke” cipőt, itt most ez nagy divat. Teljesen lapos sarkú, 389 Szönyi Zsuzsa Auronzóban
