Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1954

192.

Róma, 1954. június 3.

EZERKILENCSZÁZÖTVENNÉGY

Édes Mamikám és Apu!

Először is ezermillió köszönet a kiállítási katalógusért, borzasztóan örülök neki és mindenkinek körbemutogatom. Matyi még nem is látta, mert most délután jött meg, majd ma este azonnal elvisszük Sandrónak is megmutatni. Csak ma este beszélhetünk vele, mert egy hétig Velencében volt, majd rögtön megírom az eredményt. Kösz szépen Anyu levelét is és Matyi szülnapjára küldött jókívánságokat, táviratot és a gyönyörű sárga rózsákat a kis horgolt terítővei, irtó édes. Ezt majd ő T. /Triznya/ Anyunak külön is megköszöni, de addig is megírom, hogy megkaptuk, csak a rózsák, szegénykék kissé összelapultak, pedig látszik, hogy milyen szépen volt becsomagolva. De a postán biztos rátesznek egy mázsás koffert és agyonrázzák őket.

Mi némileg sóherek vagyunk most, mert Matyinak a százalék nem megy annyira fel, mint azelőtt, most nem csinálnak annyi filmet, mint tavaly. De ez még nem lenne vészes, csak pont most egyedül fizetjük a lakást is, talán ideveszünk megint valakit.

Ezzel szemben még soha nem éltünk ilyen jól, mint most, újabban már válogatunk, hogy kivel menjünk autós kirándulásra. Három napig kirúgtunk a hámból és úgy éltünk, mint a gazdag emberek, de a végén megállapítottuk, hogy ettől idegbajt lehet kapni. Hétfőn este telefonált ugyanis Tamara Lees férje, akit mi csak egyszer láttunk, hogy kedden menjünk el hozzájuk vacsorára. (Ez az a helyes és gyönyörű szép színésznő, akinél azelőtt többször voltunk koktél-partin, de aztán férjhez ment egy filmeshez és azóta nem láttuk.

(Tamaráéknak új lakásuk van, nagyon guszta, modern bútorokkal, minden nagyon ízléses, és egy angyali daxli házaspárjuk is van, ezek mindjárt belém szerettek és egész este az orromat nyalták. Tamara maga főzte a vacsorát, szerintem kissé (hm-hm), de a férje el van ragadtatva még a főztjétől is. A férj is nagyon helyes és jópofa olasz srác, mindig rengeteg viccet mesél, és egy olyan tipikus szórakoztató, aki egymagában szóval tud tartani egy egész társaságot. Tamara másnap este elutazott St. Vincentbe, ahol egy szépségkirálynő választáson zsűritagnak kérték fel, így a férj, akit Fulviónak hívnak, attól kezdve rajtunk ragadt. Reggel, délben, este telefonált, értünk jött, ide-oda cipelt, mert egész biztos nem bírt egyedül maradni egy percre sem az üres lakásban. Eddig ők Angliában voltak és Tamara régi barátaival lassanként összevesztek a férj miatt, tehát azt hiszem, nem maradt senkijük sem, akivel ő lehetett volna, amíg a felesége távol van. Mi először nem tudtuk mire vélni ezt a barátságrohamot, de egész biztos, hogy csak ez lehetett az oka. Csütörtökön ünnep volt, persze ő már reggel telefonált, de én mondtam, hogy csak ebéd után érek rá. Akkor rögtön idejött, van egy ménkű nagy kocsijuk és még egy házaspárt felvéve kimentünk Tivoliba. Ott is vacsoráztunk egy remek helyen, Fulvio kiment a konyhába, és megbeszélte a szakáccsal a menüt. Nagyszerűen ettünk canellonit és „ördög módra sütött csirkét”, alig bírtunk felkelni az asztaltól. Közben hülyére nevettük magunkat, mert Fulvio és a barátja felesége, aki szintén színésznő volt, rengeteg viccet meséltek, utána megfájdult a hasunk. Este későn jöttünk vissza Rómába, akkor még Fulvio mindenáron meghívott minket egy konyakra. Szegény kis daxlik egész nap egyedül randalíroztak a lakásban és mindenhova becsináltak. A mi buksink, ha elmegyünk, lefekszik az ágy közepére, és amíg vissza nem jövünk, alszik. Nem eszik, nem iszik, de nem is csinál be, igazán jó kiskutya.

Fulvio persze másnap, pénteken is velünk akart lenni, de mondtam, hogy én nem érek rá. Erre szombatra megbeszéltük, hogy este ő is eljön hozzánk. Jóskát /Runnyai/ is meghívtuk Matyi szülinapi

381