Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL vacsorájára. Csirkepörköltet csináltam nokedlivel, óriási sikert arattam vele, Fulvio egész oda volt, hogy milyen jó a magyar konyha. Jóskával nagyon jól megértették egymást, remekül éreztük magunkat. Csak Fulvio nem tud öt percig sem egyhelyben maradni, vacsora után azt proponálta, hogy az ismerős házaspárral együtt menjük ki a vásárra, ami épp aznap este nyílt meg. Mire azokhoz elértünk, kb. 11 óra lett, ott megnéztük a televízió híreit, mert van egy új készülékük, játszottunk a kutyákkal (ott is van két kutya, egy dobermann, és egy foxi) és annyira eltelt az idő, hogy már nem volt érdemes kimenni a vásárra. Jóska a saját kocsiján hazament, Fulvio minket meg erőszakkal elvitt egy vacsorázó helyre, ahol van egy híres nápolyi énekes, Alfredo del Pelo. Fulvio őt is ismeri és mivel már alig volt más vendég, kizárólag nekünk énekelt gyönyörű nápolyi dalokat. Egy öreg bácsi és nem annyira énekel, mint inkább elmeséli gitárral kísérve a történeteket. Igazán gyönyörű volt. Az öreget is felpakoltuk a kocsiba, gitárral együtt és Fulvio hazahozott bennünket, mialatt az öreg a tiszteletünkre magyar nótákat énekelt. Másnap, vasárnap délután aztán tényleg kimentünk a vásárra, olyan, mint a nemzetközi vásár volt nálunk, de kisebb, mint a milánói. Mi jégszekrényt néztünk, Fulvio meg a bátyjával, (az is ott volt és az ismerős házaspár is) öntözőberendezéseket tanulmányoztak, mert most azzal foglalkozik. Este mi olyan fáradtak voltunk, hogy mondtuk, hazajövünk aludni, mire a társaság minden tagja lelkesen helyeselt, csak Fulvio akart volna még elmenni, ki tudja hova. Sok a jóból is megárt, mi már szédelegtünk a sok jövés-menésbe, minden percben autóba be, autóból ki, most menjük ide, meginni egy jó feketét, most a város másik végébe meginni egy jó sört, az ember egy pillanatig nem maradhat nyugton. Közben megnéztük Fulvio bátyjánál Buksi jövendő férjét, mert van egy hím farkaskutyája. Végre másnap reggel megérkezett Tamara, tehát Fulvio már nem unatkozott annyira és naponta csak egyszer telefonált. Tegnap, szerdán itt állami ünnep volt és Jóska meghívott bennünket a kabinjába a Kursaalba, Ostia legszebb strandjára. Reggel, amint éppen tülkölt Jóska, szól a telefon és Fulvio hívott meg piknikre, Tamara készített egy csomó kaját. Mi mondtuk, hogy jöjjenek ők is a Kursaalba és különben is, miért telefonálnak az utolsó percben. Erre nem akartak odajönni és mi Jóskával mentünk. Nagyszerű volt, napoztunk, ott ebédeltünk sortban a gyönyörű vendéglőben, este Jóskánál vacsoráztunk hideget a teraszon. Majd most vasárnap összeeresztjük az egész társaságot és mindnyájan kimegyünk a Kursaalba. Mit szóltok, milyen keresett személyiségek lettünk? Már nem tudunk eleget tenni a sok autókirándulásra való meghívásnak. De most már befejezem, mert Buksi szemrehányóan néz rám (most reggel van és én még nem mosakodtam, ő pedig nem sétált). Sandrónál voltunk kedden este, nagyon helyes volt, megígértük neki, hogy ő is kap egy ajándékot. Eleinte hevesen tiltakozott, de látszott rajta, hogy nem bír ellenállni a kísértésnek és elfogadta. Ha lehet, egy kisebb méretű dolgot kéne találni. О mindig mindenben olyan helyes volt hozzánk, hogy ettől függetlenül is megérdemli. Megmutattuk neki a katalógust /Szőnyi István/, egész el volt ragadtatva, Jucival együtt. Jóskának is megmutattuk tegnap, neki is borzasztóan tetszett. Sandro címe: dott. Alessandro Alessandrini. Via Giuseppe Mercalli 13. Róma. Még egyszer kösz szépen a katalógust, és volna még egy kérésem: elő tudnátok megint fizetni a Szabad Népre?. De csak ha nem kerül sokba, és nem esik nehezetekre. Millió kösz előre is mindenért, nagyon sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa Sok-sok ölelés és csók Matyi 382
