Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1954
LEVELEK RÓMÁBÓL egy különleges háttérfestési módról, amit szintén fognak csinálni az új laboratóriumban, és amit a többiek egyáltalán nem ismertek. Ezután pár nappal Matyi megszólította Cataluccit, hogy mondjon már valamit az új helyről. A többiek persze a fülüket hegyezték, mert már hónapok óta csak erről beszéltek és senki se merte megkérdezni, hogy mi lesz. Peppino felesége például telefonon nyaggatott engem, hogy hátha mi már tudunk valamit. Catalucci, Matyi kérdésére meg azt felelte, hogy ja... hm... hm... hát egyelőre csak Matyit fogadta el az igazgatóság, ő már biztos megy, a többiekről még nem tudni. Ezek után megkérdezte Matyit, hogy nem lenne-e kedve itt maradni. De hát az összes felvevőgépet elviszik az osztályukról - felelte Matyi diplomatikusan. Erre Catalucci felajánlotta, hogy megbízza a rajzfilmosztály megszervezésével, mire Matyi kedvesen bár, de csak hümmögött. Mindenesetre, majd ha meglátja, hogy mennyi lesz a fizetés az új helyen, akkor elmegy Cataluccihoz és ajánlatot kér tőle is. De neki már inkább ehhez van kedve, mert a gépeket ismeri és a legújabb hírek szerint az összes srác is jöhet, en block /mindenestől/, az új helyre, ahol Matyi lenne az osztályvezető. Az Incom épületek, ahol az új laboratórium lesz, a Via Nomentana végén, valahol az Isten háta mögött vannak, de gyönyörű kertes, fás vidék, ahol csupa kis villa van. Állítólag huszonöt perc autóbuszon, lesz menza is, de Matyi haza akar jönni ebédelni, mert csak itthon tud jóízűen enni. Majd meglátjuk, minden attól függ, hogy mennyi lesz a fizetés. Szintén „a hírek szerint” nagyon jó lesz, legalábbis Matyinak. Akkor első dolgunk lesz, hogy veszünk egy kis kocsit, így az ebédelés nem lesz probléma. Egyik nap De Leonardis megint bent volt Cataluccinál és Matyi éppen valami filmtekercseket vitt le a földszintre, mikor meglátta azt kérdezte, hogy nem jön-e haza, mert hazavinné a kocsiján. (Van egy gyönyörű Alfa Rómeója.) Persze Matyi nem kérette magát és felüzent, hogy ő már hazamegy. A kocsiban is hosszasan elbeszélgettek mindenféle technikai kérdésről és olyan problémákról, amit egy akármilyen alkalmazottal nem beszélnek meg, tehát reméljük, ennek megfelelő gubuskákra is van kilátás. Az összes srác, Peppino és társai, nem győznek udvarolni Matyinak, sőt már olyanok is felbukkannak, akik jelenleg máshol dolgoznak, de ide fognak jönni. Szóval nagyon reménykedünk. Szombat délután végre elmentünk arra a kiállításra, amire már egy hónapja készülünk, de mindig közbejött valami. Egyrészt Matyi szombat délután mindig nagyokat alszik, és csak estefelé ébred föl. Most elhatározta, hogy ötkor felkel és csodák csodája ezt tényleg be is tartotta. így elmentünk a Vatikánba, mert az ottani múzeumban van a Beato Angelico kiállítás. A világ minden részéből szedték össze a képeit és halálának ötszázadik évfordulóján gyűjteményes kiállítást rendeztek. Matyi külön megköszönte nekem, hogy kirúgtam az ágyból, mert ilyen szép kiállítást már rég nem láttunk. Utána elmentünk megnézni az Udvarra néző ablak című filmet, ami arról híres, hogy végig az egész egy ablakból van felvéve egy riporter szemszögéből, aki kitörte a lábát és azzal szórakozik, hogy a karosszékből nézi, mit csinálnak a szemben lévő szomszédjai. Most már be kell fejeznem, mert rengeteg dolgom van, és mikor elmegyek, egyúttal feladom a levelet. Talán éppen bent lesznek Pesten Sz. /Szőnyi/ Anyuék is, akkor együtt olvashatjátok el. Pá-pá, Mindnyájatokat sok szeretettel csókol Zsuzsa, Matyi nevében is 380
