Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1953

LEVELEK RÓMÁBÓL nekem jobban tetszett a Paestum-i templom, mint a Pantheon vagy pl. a Colosseum abból a szem­pontból, hogy az anyagot, vagyis a nehéz köveket úgy tudták felhasználni a görögök, hogy semmi nehézkesség nincs az épületben. Az biztos, hogy a téralakítás ott egyáltalán nincs megoldva, szóval nem vitték előbbre az építészetet. Múltkor voltunk egy koncerten a Massenzióban, az tipikus római boltívekből áll, azt hiszem, ezt találták ki a rómaiak. Nagyon szép épület ez is, de tudj’ Isten nekem a görög templom mégis jobban tetszik. A koncerten különben rengeteget nevettünk, mert olyan sokan voltak, hogy még a romokra is felmásztak az emberek. Mi sem kaptunk már a padokon helyet, hanem a Forum Romanum kerí­tésén, aránylag elég kényelmesen ültünk. Mellettünk a füvön ültek egy csomóan és mi észrevettük, hogy egy béka jön keresztül a kavicson a fii felé és vártunk visszafojtott lélegzettel, hogy most mi lesz. A hatás minden képzeletet felülmúlt. A béka a sötétben az egyik nő lábára ugorhatott, mert szegény a nagy tömegtől meg volt ijedve és nem tudott hova lenni. A nő addig elandalodva figyelte a zenét, de egyszerre vérfagyasztó ordítással felugrott. A mellette ülők is mind felugráltak, a nézőtér más részén azt hitték, hogy gyilkolnak valakit, mert úgy üvöltöttek. Végre egy bátor férfi zsebkendővel megfogta a brekuszt és áttette a Forum kerítésén túlra, mire mindenki megnyugodott. Már meguntam a kézírást, mert nagyon lassan megy. Megint bevásároltunk kisebb tárgyakat, vettem hat japán csészét. Valódi japán porcelán, ez most őrült olcsó itt, pedig gyönyörű tojáshéj porcelán, fehér, kék sárkányokkal. Lindával közöltem, hogy lefejezem, ha eltöri, de ez úgyis felesleges fenyegetés, mert az ő kezében előbb utóbb minden eltörik. Addig is nagyon előkelőén reggelizünk, japán csészékből. Aztán vettem magamnak egy gyönyörű fekete boksz övét, elöl egy ezüst csattal, elég sokba került, de nekem nagyon tetszett. Matyi jersey kabátjáról azt hiszem, már írtunk, minden nap hordja a munkatársai legnagyobb irigysége közepette, mert mindig pukkadnak, hogy ő milyen elegáns. De éppen ezért vitte valamire, mert így a vevők is egyenrangúnak hiszik pénzügyileg is és nagy tisztelettel beszélnek vele és hallgatnak a véleményére. Most szombaton is voltunk bevásárolni, Anyu Neked is vettem egy doboz cigit, a Faraót nem szereted? Mert az is van. Nekem vettünk egy irtó édes kis pizsamát, víz-zöld, egész halvány pasztellszínű puplin, fehér szegélyezéssel. Kaptam egy halványsárga ingblúzt is, ez is nagyon helyes. Voltunk egyszer fagylaltozni a Pinción azzal a fiatal ismerős házaspárral, akik Ausztriában voltak nya­ralni, mert spórolni akartak. Fle-he, majdnem egész idő alatt esett az eső, kellett nekik innen elmenni. Jóska /Runnyai/ szombat este itt volt vacsorán, csináltam egy jó pörköltet nokedlival, ami nagy sikert aratott. Előző héten mi voltunk nála a legújabb lakásában, már vagy tizedszer cserél lakást, mióta mi ismerjük. Ez tényleg rém helyes, gyönyörűen van berendezve, hatalmas terasza van, ahol strandernyő, tusoló, szóval teljes strandfelszerelés van. Rém büszke rá, kíváncsi vagyok itt mikor fog hibákat felfedezni. Matyival múltkor kimentünk a Mezőgazdasági Kiállításra, illetve én ezt akartam megnézni, mert gondoltam, hogy majd színes beszámolót küldhetek a legújabb vívmányokról, amit esetleg Zebiben a tehén és baromfitenyészetben fel lehet használni. De Matyi kijelentette, hogy ő már gyerekkorában is beült a Tokaji pavilonba, amikor az iskolával elvitték a Mezőgazdasági Kiállításra, mert annyira unta a disznókat és borjúkat. Erre a kiállítás melletti Luna Parkba mentünk, ahol én is elismerem, hogy jobban szórakoztunk. Felültünk a kisautók különböző fajaira, Matyit innen nem lehetett kivakarni. Egymás után hússzor mentünk körbe, aztán a dodzsemen külön harcot kezdtünk más autókkal, akik mindig nekünk jöttek és mi beléjük mentünk. A nagy harcban én kissé kék lettem, a térdemen még mindig van 346

Next

/
Thumbnails
Contents