Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
LEVELEK RÓMÁBÓL Buksi már nagyon sokatmondóan néz rám, ami azt jelenti, hogy vigyem le, tehát befejezem e levelet. Még hagyok helyet Matyinak is. Nagyon sokszor csókol Mindnyájatokat szeretettel Zsuzsa Édes Anyu és Apu ! Én is kösz szépen a gratuláló leveleket; rém örültünk nekik. Most, amint látjátok Zsuzsa soraiból is, körülöttünk nincs semmi különösebb újság. Jól vagyunk, marha meleg van és én megint rengeteget dolgozom. Zsuzsának nagyobb mázlija van, mert ő a rendes munkát csak szeptemberben kezdi el, és akkorra már remélhetőleg nem lesz ilyen hőség. — Most ezen a hétvégén és a jövő hét elején nekem is lesz megint egy kis pihenésem: ugyanis itt augusztus közepén négy napra mindent becsuknak és mindenki elmegy nyaralni: így az én főnököm is. Mi ugyan itt maradunk Rómában, mert most a drága nyaralásunk után egy kissé megkopaszodtunk. Esténként majd elmegyünk koncertekre, szóval nem fogunk unatkozni. — Mellékelek a nyaralási fényképekből négyet: egész jól sikerültek az új kis olcsó gépünkkel. — Jóskával és Istvánkával /Triznya/ együtt Mindkettőtöket sok szeretettel ölel és csókol Matyitek 174-Róma, 1953. augustus 28. Edes Mamikám és Apu! Van szabad öt percem, most hamar belekezdek ebbe a levélbe, mert különben sose érek rá. Simi megint kivett egy hét szabadságot, de holnaptól kezdve én megint délelőtt dolgozom, mert ő visszajön, viszont a másik megy megint el. Amint látjátok nagyon komplikált. De én szeptember egytől dolgozom fixen, minden délben. Nagy probléma, hogy az ebédet mikor főzzem meg, de valószínűleg úgy fogom csinálni, hogy előző este vásárolok be és reggel 10-ig megfőzöm az ebédet, a többi dolgot Linda intézi el, én meg eljövök a hivatalba. Kb. tizenkettő - fél egykor hazamegyek és a frissen készülő kaját intézem el, megebédelek és utána megyek a másik helyre. Ez kissé riasztóan hangzik, és látom már előre az apai és az anyai aggódó leveleket, de ne féljetek, nem dolgozom agyon magam. Fél négykor már minden délután otthon leszek, lefekszem aludni és egész délután semmi dolgom nincs. Különben is olyan kövér vagyok, hogy mindenki el van ragadtatva, hogy milyen jól nézek ki. A névnapi táviratot már az előestén megkaptam, nagyon örültem neki, kösz szépen Mindnyájatoknak a sok jókívánságot. Matyival előzőleg közöltem, hogy névnapom lesz, mert ő az ilyesmikről megfeledkezik, mivel sose nézi meg a naptárt. Együtt vásároltunk be „meglepetéseket”, mert én egy fekete szoknyát kértem és azt ő mégse veheti meg egyedül. [...] Ferragostókor, vagyis 15-dikén Matyinak négynapos szünetje volt, így nagyszerűen kipihentük magunkat. Szerencsére nekem se kellett dolgoznom, így oázist rendeztünk be a lakásból, Buksi volt a sivatagi sakál, mi pedig a kis négerek. Az újságból borzadva értesültünk, hogy szombaton 700.000 344
