Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
EZERKILENCSZÁZÖTVENHAROM mind sznobok és csak azt hiszik, hogy értenek a dolgokhoz, pedig fogalmuk sincs semmiről. Pl. beszélgettem egy francia festővel (absztrakt) és kérdeztem, hogy mit nézett már meg itt? Három hete érkezett, de nem ment és nem is akar elmenni egy múzeumba se, nehogy elveszítse őstehetségét, melyet a lelkében hordoz. Kifejtettem neki, hogy milyen nagy hülye, mire szánakozva nézett rám, hogy én nem értem az absztrakt művészetet. [...] Legnagyobb részük amerikai, angol, de volt egy hindu is, meg egy csomó francia, belga, luxemburgi stb. Mindenféle nyelven beszéltek, szerencsére ez nekünk nem volt akadály. Ezek abban élik ki magukat, hogy itt „művészi” életet élnek és mindent pont ellenkezően csinálnak, mint a normális emberek, hogy kimutassák mély megvetésüket a rend iránt. Csak sajnos ettől még senki se lett művész, legfeljebb hülye. A fürdőszobában pl. a káddal szemben lévő falon újságból kivágott fényképekből tapéta van csinálva, szorosan egymás mellett fénykép egy divatbemutatóról, aztán egy csontváz, teniszmeccs mellett feleséggyilkos képe, stb., gondosan összeválogatva. Azt hiszem, ez már az 1920-as években is divat volt, de úgy látszik, még mindig akadnak agyalágyultak. Mindenesetre én kitűnően szórakoztam és gondosan mindent megnéztem. Úgy ahogy van, el lehetne tenni az emberi ízléstelenség és butaság múzeumába. Háromkor nagy nehezen megszabadultunk, alig akartak elengedni. Szombaton megint Jóskáékkal /Runnyai/ voltunk vacsorázni, újabban egész mozgalmas életet élünk. Vasárnap Gyurka volt itt, később elment a barátnőjéhez, mi meg moziba mentünk. Hétfőn este az én kezdeményezésemre elvonultunk színházba, mégpedig a Hamletet láttuk. Már régen hallottuk, hogy valami egész remek az előadás és különösen Vittorio Gassmann4, egy fiatal, de a legtehetségesebb az olasz színészek között. Matyi kijelentette, hogy hajlandó eljönni, ha megveszem a jegyet és előre figyelmeztetem, hogy ma színházba megyünk!! így is történt, ő is felvette az új sötétkék ruháját és idejében odaértünk. Egy páholyunk volt idegenekkel, akikkel a jegyirodában társultam össze. (Matyi szerint az én élelmességem már közveszélyes, de azért persze nagyon tetszik neki.) Nagyon érdekes volt olaszul hallani a Hamlettt, csodálatos szépen beszéltek és Gassmann olyan nagy színész, mint Jean Louis Barrault5, csak olaszban. Egész más itt a színházi tradíció, sokkal szenvedélyesebben játszanak, mint a franciák, ezek igazi komédiások, már így születik minden olasz. Nagyon élveztük és elhatároztuk, hogy minden darabot meg fogunk nézni ebben a színházban. Ezután egy Seneca darab jön, aztán a Phaedra. Lelkiismeretemet nagyon nyomja, hogy Apunak nem gratuláltam idejében szülnapjára, ezért most késve: Isten éltessen, erőben és egészségben bis 120!!! Ha megkapom a freskórészletek listáját, utólagos szülnapi ajándékot fogok küldeni. Most nincs annyi dolgom, így gyakrabban fogok írni, ezer bocs, hogy ilyen soká nem írtam. Nagyon sok szeretettel csókol Mindkettőtöket Zsuzsátok Sok üdv. az egész famíliának, és mi is viszont buékot kívánunk mindenkinek. Sok-sok ölelés Matyi 4. Vittorio Gassmann (1922-2000) Oscar-díjas színész és filmrendező. Legemlékezetesebb filmszerepei: Keserű rizs (1948), Ismeretlen ismerősök (1958), Előzés (1962), Belfegor a pokolból (1966), A nő illata (1974), Fehér telefonok (1976), A terasz (1980), A hóbortos nagybácsi (1989). 5. Jean Louis Barrault (1910-1994) francia színész, pantomimművész, rendező, színigazgató З05
