Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1953
LEVELEK RÓMÁBÓL J53-Róma, 1953. február 5. csütörtök Édes Mamikdm és Apu! Most már jó ideje nem jött Tőletek levél, de remélem, a napokban fog érkezni valami. Egy hétig megint rengeteget dolgoztam, mert itt mindenki beteg és érthetetlen módon én vagyok az egyetlen, aki még nem volt náthás se. így kettőt is helyettesítettem, reggeltől estig melóztam. Most minden percben várom, hogy náthás legyek, mert mindenki prüsszög, köhög, influenzás és az lehetetlen, hogy én ne kapjam el, mikor más teleken folyton meg voltam fázva. Matyi múlt szombaton egy délutánra lefeküdt, mert nagyon náthás volt és egy kicsit köhögött is, de mindjárt vettem neki háromféle orvosságot, egy szirupot és két tablettásat, amitől rögtön meggyógyult, vasárnap reggel már fel is kelt és azóta kutya baja. Itt általános influenzajárvány van, Franciaországban még rosszabb, ott a lakosság fele beteg. Szerencsére jóindulatú influenza, senkinek se lesz komolyabb baja. A szomszédék, Costantinék is, anya és lánya ágyban vannak, Linda rohangál mindenkihez segíteni és persze nálunk nem csinál semmit. Elsejére felmondtunk neki, majd hetenként egy-kétszer fog csak bejárni takarítani és mosni, különben én fogok működni itt. Egyelőre maradunk ebben a lakásban, mert nem találtunk kedvünkre valót. Nem akarunk kijjebb menni lakni, a belvárosban meg persze elég nehéz lakást találni, mert mindenütt irodák vannak. A Via Babuinóban lett volna egy, de egy öreg olasz festőnővel együtt kellett volna kivenni és a nő kissé piszkosnak tűnt nekünk. Most mindkettőnk titkos örömére itt maradunk és sokat fizetünk ugyan, mert Loulou részét is nekünk kell fizetni, de ezt majdnem be fogjuk hozni azon, hogy nincs Linda és nem eszik annyit, mint két ló. Különben is nagyszerű lesz, hogy békében és csendben leszünk, Buksi ugatásától eltekintve, mert Linda néha olyan keserves énekléseket szokott véghezvinni, hogy a Piazza del Popolóig elhallatszott. Azt már írtam, hogy láttuk színházban a Hamletet, összehasonlítás kedvéért pár nap múlva megnéztük moziban is a Laurence 01ivier6-félét, amit együtt láttunk Pesten, véletlenül itt adták egy kis moziban. Nagyon érdekes volt, mert az olasz és angol színjátszás közt ég és föld különbség van, a Hamlethez mégis csak az angol megy jobban. A múltkor nem rajongtam kellően a Chaplin7 filmről, de remélem, ezt előbb-utóbb Ti is meg fogjátok látni és szavakban úgyse lehet elmondani, hogy milyen szép. Ehhez fogható filmet még sose csináltak és kérdés, hogy fognak-e, mert ez a véletlen szerencsés találkozása. Egy zseni aki színész, író, költő, zenész (a zenéjét is ő írta) és filmes, ebben a korban él, hogy filmmel tudja kifejezni a gondolatait és érzéseit. A filmben különben nincs semmi különös, egy banális emberi történet, semmi különleges fényképezés vagy trükk nincs benne, de száz-százalékig ki tudta fejezni az egyéniségét, az életről, az emberekről és az egész világról a véleményét anélkül, hogy ezt szóban megmondaná, hogy valami prédikáció, vagy útmutatás lenne a filmben. Ez volt az első film, amire tényleg azt lehet mondani, hogy művészet és azt hiszem, száz év múlva is ugyanilyen remekmű marad, mint ma. 6. Sir Laurence Olivier (1907-1989) Golden Globe- és Oscar-díjas angol színész, Anglia legnagyobb Shakespeareszínésze. Első nagy sikerét a Rómeó és Júlia londoni előadásán érte el 1935-ben. 1949-es Hamlet alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjat kapott. Az újjászülető Angol Nemzeti Színház első igazgatója volt. 7. Charles Chaplin (1889-1977) angolfilmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer. Chaplin volt a legnagyobb hatású személyiség a némafilm világában.
