Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL vagyunk, mert ez azt jelenti, hogy most már egyenesbe van, vagyis, hogy szükség van rá, és mint a cég egyik legjobb szakemberét tartják őt nyilván. Több mint valószínű, hogy nem egy újabb fél évre akarják őt megtartani, hanem bis zum rogyás, de a szerződést különböző okoknál fogva csak így lehet megkötni, különben kellene munkavállalási stb. A munkatársai mind nagyon szeretik Matyit és ő is élvezi a munkáját, szóval ennél ideálisabbat el sem lehet képzelni. Egyik srác direkt imádja őt, mindenben hallgat rá és a szavát lesi. Ennek van egy Lambrettája és mindig vasárnap délelőtt elviszi Matyit valahova, most kimentek Ostiába fürödni a tengerbe. Én sajnos nem mehettem, mert dolgoztam még vasárnap is, de hétfőn már visszajött a főnököm a szabadságáról. Kissé sajnálom, hogy már visszajött, mert nagyon jól éreztem magam ez alatt a két hét alatt, mindenki irtó kedves volt hozzám, délutánonként nagy fagylaltozásokat rendeztünk és én voltam mindig a köz-kedvenc. Egész megnőtt az önbizalmam, annyi bókot kaptam, hogy most azt képzelem, szép vagyok, okos vagyok, jó vagyok, keresztény vagyok... stb. Nagy kíváncsisággal várjuk, hogy tetszett Nektek a Csoda Milánóban, már remélem láttátok? Észrevettétek Matyi ábrázatát a Scala előtt? De ezt nem lehet eltéveszteni, mert direkt premier plánban van. Borzasztóan örülnék, ha kapnánk levelet és írnátok, hogy láttátok.6 Matyi vett magának most egy cipőt, mert a régi nyári szandált már ki kellett vágni, olyan ócska volt. Egy mokaszint vettünk, amilyent itt mindenki visel, ez a legkényelmesebb. Teljesen kapli nélküli puha cipő, barna, tele kis lyukakkal, hogy levegőzzön. Matyi azt mondja, jobb, mint egy papucs. Épp most olvastam az újságban, hogy tegnap Rómában 35 fok volt, jelen pillanatban nem tudom mennyi, de elég sok. A legjellemzőbb a melegre, hogy Buksi nem akar sétálni menni, ráteszem a pórázt és ahelyett, hogy méteres ugrálásokkal rohanna le a lépcsőn, unott pofával lefekszik az ajtóban. Rengeteg gyümölcsöt eszünk, szinte másra nincs is gusztusa az embernek, a jégszekrényt teletömjük gyümölccsel és salátával és jó hidegen esszük. Ezen kívül tejszínhabos fagylaltokat fogyasztunk nagy mennyiségben. Buksi is ugyanezeket a dolgokat szereti a legjobban. De olvasom, hogy nem csak itt van ilyen meleg, hanem Észak-Olaszországban is, sőt Párizsban 38 fok volt tegnap. Nálatok is biztos nagy kánikula van. Anikóék várnak minket Ischiába, de sajnos most nem tudunk menni, mert Matyi pont a szerződés megkötése után nem tud szabadságot kérni, különben is sok munka van. De elhatározta, hogy július végén vagy augusztus elején kivesz egy hetet és valószínűleg Ischiába megyünk. Majd írok Anikónak, hogy keressen nekünk valami kis panziót. Capriba is mehetnénk, mert ott Zsuzsa tud egy olcsó helyet, akiket ő ismer, csak Matyinak nincs kedve odamenni, mert az egy olyan luxus hely, hogy az ember nem érzi jól magát, ha nincs annyi pénze, mint a többieknek. Ez viszont igaz, mert irigykedve néznénk esetleg a Fath estélyi ruhákat és Ischiában ilyesmi nincs, ott mindenki egy sortban ugrál reggeltől estig. Meg nem kell sok koffert vinni, csak egy ruhát visz az ember és fürdőruhát. Buksival leszünk megint bajban, hogy kire hagyjuk, majd megkérjük Loulout, hogy ő vigye le este, napközben meg Lindát, külön díjazás ellenében. Igazán kár, hogy őt nem vihetjük nyaralni, de ilyen helyre nem lehet és még gondolni is rossz rá, hogy mit művelne az utazás alatt. Loulou azt tervezi, hogy egyik vasárnap a két ebbel felszerelve menjünk el az Albanói-tóra, ahol egyszer már tavaly voltunk. Én is szívesen mennék, mulatságos lenne, ha bemennék a vízbe, hogy 6. Levelek otthonról, Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szönyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960). PMMI, Szentendre, 2009,166. levél, 322. o. 274
