Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
EZERKILENCSZAZOTVENKETTO Kedden vettem jegyeket vasárnapra egy koncertre. Karajan jön ide és Beethoven VII.-et, Mozart legszebb szimfóniáját és egy Ravelt fog vezényelni, hát erre mi is kivonulunk. Elég satnya jegyeket kaptam csak, mert mindet rögtön lefoglalják bérletre, meg reggel hatkor megrohanják már a kasszát. Azért így is jól fogunk hallani, zenekarnál nem baj, ha hátul ülünk. Este Jóskához voltunk hívva vacsora utánra, Gyurka és Zsuzsa is. Addig-addig beszélgettünk, míg kisült, hogy három óra van. Jóska annyit tud mesélni, hogy sosincs vége. Persze taxin jöttünk haza, akkor már nem volt autóbusz, én még levittem Buksit. Most a Via Ripetta egy része le van zárva a kocsiknak, mert javítják a gáz- vagy vízcsöveket és így Buksika szabadon rohangálhat. Minden macskát megmutattunk neki és ő vadul rohangált utánuk, egyet felkergetett egy fára és ő is majdnem utána mászott. Mikor én egyedül visszafele jöttem, talált egy macskát, aki be akart szaladni egy kapun, de az zárva volt és így kénytelen volt szembefordulni Buksival. Nagy gombóc keletkezett belőlük, amiből Buksi vérző nyelvvel került ki és ő volt az, aki visszavonult a végén. Matyi nagyon aggódik most, hogy rég nem kapott a szüleitől levelet, én mondom neki, hogy ne izguljon, ez már sokszor előfordult, de nem nyugszik meg. Ha Ti írtok, mindig említsétek meg, hogy ők is jól vannak, így nem fordul elő, hogy olyan sokáig nem tudunk róluk. Biztosan sokáig jön a levél, vagy talán elveszett. Most olvasok egy jó angol könyvet, Charles Morgan4 írta, a háború alatt Franciaországban bujkáló ejtőernyősökről szól, de persze nem eseményekről, hanem emberek egymáshoz való viszonyáról és gondolatairól. Újabban megint nagyon lusta életmódot folytatok, reggel tízig alszom, miután Matyinak odaadtam a reggelit, leviszem Buksit és lógok egész nap. Az összes ruhámat rendbe hozom és a fiókokban rendet csinálok, meg ilyesmikkel foglalkozom. Szombat az egyetlen nap, mikor dolgom van és Sandro könyveit is szoktam csinálni. Peggyről semmi hírünk nincs, már nyár óta nem ír, fogalmam sincs, mi lehet vele. Vince /Korda/ se írt, de ő mindig csak akkor ír, ha mi bajban vagyunk. Nekem kellene már válaszolni Jenőéknek, vagy két hónapja írtak és én azóta a fülem botját se mozgattam. Ma irtó sokat írtam, remélem, hamar megkapjátok. Pá-pá, Mindkettőtöket nagyon sok szeretettel csókol Zsuzsátok, Matyi nevében is Mindenkit sokszor üdvözlünk. I33. Róma, 1952. február 15. péntek reggel Édes Mamikám és Apu, most reggel fél nyolc van és én már írok, képzelhetitek, hogy mennyi dolgom van, ha ilyesmire elszánom magam. Minden délután és este dolgozom ezen a héten, mert Simi beteg és valószínűleg csak vasárnap fog bejönni. 4. Charles Morgan (1894-1958) angol születésű dráma- és regényíró 267
