Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1952
LEVELEK RÓMÁBÓL De ez még mind semmi. Most szombaton a régi pingpongozó társaság rendez egy farsangi estét, ahol műsor és tánc lesz, kb. 150-200 meghívottal és én vagyok a női rendezőhölgy, ez ügyben is folyton rohangálni kell. Matyinak is kéne szerepelni, de lehet, hogy dolgoznia kell szombat délután, akkor nem tudom, mi lesz. Nekem is dolgoznom kell szombaton, de majd valahogy úgy intézem, hogy azért ide is elmehessek. Még tetejébe szombat estére meghívott minket Tamara Lees is, pont most, hát igazán nem tudom, hogy csináljuk. Közben akarok varrni magamnak egy új felsőrészt a bársonyruhához, mert Tamaránál az aranysárga blúzban voltam, még egyszer nem vehetem fel, viszont a fekete bársony felsőrésszel túl komoly, és most farsang van. Vettem egy fehér nehéz szatént, azt bebélelem, hogy legyen tartása és a szélét bársonyszalaggal szegem. Tegnap délben fél egyig kiszabtam és meggépeltem, igazán villámvarrónő vagyok. Most még fent be kell szegni, rávarrni a bársonyt és zippzárat, eltisztázásról szó se lesz. Megkaptam tegnap este Anyu hosszú levelét, irtó boldogok vagyunk, hogy olyan jól vagytok és Anyunak ruha gondjai vannak. Végre öltözködsz egy kicsit, nagyon meg vagyok elégedve. Hétfőn, ó borzalom, kihúzták a fogamat, de majdnem a fogorvos esett bele az én számba, mert a fog nem akart kijönni. Egy óra hosszat cibálta, amíg sikerült, ugyanis teljesen le volt törve a felső része és a gyökerekhez alig tudott hozzáférni. Délután kissé fájt a helye. Gyurka elvitt moziba, egy olyan bagdadi tolvajszerű színes filmre, ami fogfájáshoz pont a legjobb volt. Azt el is felejtettem írni, hogy vasárnap milyen gyönyörű koncerten voltunk, én már szerdán megvettem a jegyeket, mert jött Karajan, akit már tavaly is hallottunk vezényelni és egész lázba jöttünk tőle. Gyurkával hármasban mentünk, de ott volt Zsuzsa, Stefi és még más ismerősök is, akikkel a szünetben találkoztunk. A koncert fantasztikusan gyönyörű volt, egy Mozart-szimfónia, aztán Ravel Spanyol szimfóniája és Beethoven VII-ik. Karajan úgy vezényel, hogy mindig az az ember érzése, hogy most hallja először azt a zenét, amit már százszor hallott, de erről úgyse lehet írni. Lényeg az, hogy megint megállapítottuk, hogy ő a legnagyobb karmester, akit mi valaha hallottunk. Mengelberg és Furtwängler is nagyszerűek, de ő egy zseni. Koncert után elmentünk vacsorázni, a Via della Crocén van egy söröző, amit én mindig kívülről néztem, hogy milyen lehet belülről. Nagyon guszta, „gemütlich” /hangulatos/ osztrák stílusban, de Ausztriában persze nincs ilyen szép. Jellemző, hogy milyen régen voltunk Ausztriában, hogy én egy osztrák sörözőbe akarok menni Rómában. Nagyon jó a koszt, de rém drága, én egy libasültet ettem dinsztelt káposztával, remek volt. Erről jut eszembe, a vörös káposztát hogy kell csinálni, az ember kicsire vágja, dinszteli, és aztán tesz hozzá egy kis ecetet? Meg azt hiszem, köménymagot kell beletenni. Most vasárnap meg fogom próbálni, mert nagyon ízlett a vendéglőben. Különben az a húsz sor, amit egyszer egy újság számára írtam, megjelent Milánóban és láttam egy példányt, egy betűt sem változtattak az írásművemen, ebből láthatjátok, hogy tudok olaszul, pedig Európa jövőjéről nem lehet olyan egyszerű szavakkal írni. Erre rém büszke vagyok, hogy én mikbe nem keveredek bele, ez fantasztikus. Most befejezem, mert rengeteg dolgom van ma, holnap ráadásul még fodrászhoz is kell mennem. Tamara megígérte, hogy tízkor kocsival visznek dolgozni, megvárnak és visszavisznek hozzájuk. Hát pá-pá, nagyon sokszor csókol Mindkettőtöket sok szeretettel Zsuzsókátok 268
