Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. kelni. Nagyon helyes kislány, Snüfmek hívják, négy éves, de már tud németül, magyarul és kicsit franciául. Felöltöztettem és hintázott, aztán játszottunk. A nagyanyja ötkor meg is jött, kaptunk uzsonnát. Értem jött Matyi, és az öreg néni kérdezgetett minket Pestről. Közben én Snüfmek Max und Moritzot is olvastam és ő nagy élvezettel hallgatta. Hétkor eljöttünk, mert mi akkor szoktunk vacsorázni. 1949. március. 9. szerda A néni ajánlatára elmentünk délelőtt megnézni a Hilmteichet. Villamossal kb. félóra, Graz villanegyedében egy csodálatos szép kis tó. Dombok veszik körül és ezeken fenyőerdő van, három emelet magas fenyőfákkal. A tó télen befagy és korcsolyapálya van rajta. Sütött a nap, gyönyörű idő volt, de sokan korcsolyáztak, bár már a szélén olvadt a jég. Zene is volt, műkorcsolyázók táncoltak, odaálltunk a szélére és néztük. Aztán sétáltunk a tó partján, az egész olyan békebeli látvány volt, hogy most éreztük igazán, hogy egy másfajta világba csöppentünk. Elhatároztuk, hogy ide eljövünk nyáron is, ha még itt leszünk. Egy kioszk is van a tó partján, itt biztosan lehet nyáron vacsorázni. Délután egy helyes amerikai filmet láttunk, a Wir alle bitten Susyt. Ennek a lemeze nekem Pesten megvolt, nagyon régi film volt, viszont rém mulatságos, sokat nevettünk. 1949. március 10. csütörtök Matyi mamájától kaptunk levelet, vasárnapi magányában írta, nagyon örültünk, hogy nincs semmi baj az otthoniakkal. Kordától is kaptunk egy újabb levelet, amelyben írja, hogy legyünk türelemmel, fog segítséget küldeni bécsi ismerősök útján. Némileg megnyugodtunk, csak Matyi már nagyon várta a pénzt. Délután sétáltunk a városban. 1949. március ii. péntek Délelőtt esett az eső, beültünk a Schubert moziba, ahol délelőttönként non-stop előadások vannak. Csak egy schilling a belépődíj és remek kis filmeket adnak. Először is híradót, ahol nem Rákosi és Szakasits beszél a dolgozóknak, hanem különböző szépségversenyek, kutyaszánverseny, virágkorzó a Riviérán, meg ilyen hasonló események vannak. Aztán két kultúrfilmet láttunk a pisztrángról és a pókról. Még csak hasonló jót se láttunk soha, nem is tudom elképzelni, hogy vették fel ezeket. Minden egész közelről van fényképezve, a pisztráng úgy tátog, mintha éppen most kapná be az embert. A pók meg egy olyan borzalmas szörny, ahogy a légy láthatja, mikor jön feléje a hálójában. Azután jött a legremekebb, egy trükkfilm a kislányról, aki be akarja cserélni a babáját az áruházban. Egy amerikai kislány berollerezik a nagy áruházba és a cégvezető udvariasan mutogat neki mindent. О mindent kipróbál és tönkretesz, miközben a cégvezető a méregtől vörös lesz és a kopasz fejéből kinyúlik egy hőmérő és mutatja, hogy hány fok a forrpont fölött. Az üvegkockás parkett felrepül, a cégvezetőre visszaesik, mint eszkimó jégkunyhó. Végül a gyerek porszívóval kiszívja a kis halastavat, a porszívó feldagad, kipukkad és elönti az áruházat. A kislány kirollerezik, mégis megtartja a babát, miközben a cégvezető ugrál a vízben dühében, a feje fölött egy tábla lóg: „Customers are always right”(a vevőnek mindig igaza van). Rengeteget nevettünk, nagyon jó volt. Utána, tekintve, hogy még mindig esett, vettünk egy remek esernyőt 130 schillingért. Össze lehet csukni és egy „tokba” tenni, így csak 30 centi az egész. Délután még egyszer elmentünk moziba, mert nagyon barátságtalan idő volt. Egy francia krimit láttunk, elég tűrhető volt, egy határátlépést is láttunk benne, ami minket közelről érdekelt. 21
