Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
EZERKILENCSZAZOTVEN perctől kezdve fizetni kell és akkor rögtön el kell utazni Milánóba. Matyi most is odament az irodába, mert mindig egy más időpontot mondanak, hogy mikor írják alá. Folyton 10-20-an várnak ott, színészek és hasonlók és mind dühöngenek, illetve az olaszok csak röhögnek az egészen. Némelyiknek már nincs lakása, mert felmondta, mivel azt hitte, hogy elsejére már Milánóban lesz. Moore-ral is beszélt Matyi, azt mondta, hogy nem kell izgulni, az olaszokkal mindig így van ez. Kösz a milánói Baedekert, nagyon értelmesen van leírva. Nekünk van egy Észak- Olaszország franciául, abban is megvan, de ez olyan rövid és velős. Nagyon helyeslem, hogy fel akarod nevelni a kisborjút, nem kerül semmibe az a fű, amit megeszik, és ha felnő, a tejét is el lehet adni nyáron és szántani is tud. Ha a borjút eladod, azért nem adnak sok pénzt és azt elkölti az ember, így meg lesz két tehén, ami nagy érték. Az istállóba be fog férni? Most leírom sorjában, hogy miket csináltunk ezen a héten. Csütörtökön elmentünk a Vatikán képtárba, de nem volt valami túl nagy élmény. Az első két teremben nagyon szép kora reneszánsz képecskék voltak. Volt egy szép Giotto. A nagy Raffaellek egyáltalán nem tetszettek, aztán volt egy nagyon szép Leonardo San Girolamo, ez borzasztóan tetszett, olyan okker az egész, nincs befejezve, úgy, mint a Háromkirályok imádása az Uffiziben. KétTiziano volt, a nagy nem tetszett annyira, mint egy kisebb, egy dogé, ami gyönyörű szép. Egy fiatal festő állt előtte és festette csak a kezét, de hát nem nagyon sikerült neki. A legtöbb kép olyan ronda volt, pl. egy Mária a kis Jézussal, de akkora, hogy a kis Jézus borjúnagyságú és ugyanakkora a feje, mint Máriáé. Nem emlékszem már, hogy ki csinálta, valami barokk festő. Átmentünk megnézni az egyiptomi gyűjteményt, nagyon szépek a kifestett múmiák, de vannak csak háncsban csontvázak, ez rémes, direkt megijedtem. Megnéztük nagyjából a szobrokat is, mert nagyon hideg volt ott és a sok márvány látványától még jobban fázik az ember. A Laokoón, a Belvederi Apolló, meg a Hermes gyönyörűek, épp most olvastam Sandro egyik könyvében Goethe áradozását a Laokoónról. Van még egy emelet szobor, ezt már nem néztük meg, mert késő volt, így is elkéstünk az ebédről egy kicsit. Pénteken nagyon esett az eső, így délelőtt pakoltunk. Elhatároztuk, hogy ami nem kell, azt itt hagyjuk Sandróéknál, mert nem érdemes cipelni, lehet, hogy csak egy hónapra megyünk és aztán úgyis biztos visszajövünk. így a legújabban érkezett hatalmas kofFerba betettük, ami most nem kell, ezzel megtelt az én kis kofferem is és még kell venni egy koffert. Magunkkal csak a disznóbőrt visszük és Matyi aktatáskáját, ez untig elég lesz. Sandróék nagyon szívesen vendégül látják a koffereket és ők igazán abszolút megbízhatóak. Én a fekete szövetkosztümben fogok utazni és a bundát viszem magammal. A kofferban visszük a ruháimat és a téli kosztümöt, Matyinak is egy ruhát, és egyben jön, ez untig elég lesz. Elviszem azért a fekete shantung kosztümöt is, bár nem hiszem, hogy olyan meleg lesz ott, sajnos ott később jön meg a tavasz, mint itt. Itt olyan jó idő van mindig, csak néha esik az eső, de az is csak zivatar, dörög és villámlik (januárban) és egy óra múlva süt a nap. Állandóan van zöldség, saláta, folyton eszünk, meg piros retek és minden. A villák kertjeiben lógnak a narancsok a fán, ez olyan mulatságos. [...] Vasárnap délelőtt a S. Maria sopra Minervába mentünk, mert legújabb mániánk, hogy azon a környéken barangolunk, össze-vissza. Főleg este a legjobb, szűkek a kis járda nélküli utcák, és az üzletek ki vannak rakva az utcára. Egyik este találtunk egy kis utcát, aminek Vicolo dei Divino Amore a neve. A sarkán van egy gyönyörű palota, a falában minden ok nélkül egy kis márvány angyalkaszobor van, de csak félig áll ki, a másik fele bent van a falban. Aztán láttunk egy ócska rosticceriát, be lehet
