Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 1949. március 2. szerda Reggel a nő mosdóvizet hozott, kb. kilenckor, mosdás után megreggeliztünk. Délelőtt szoktunk az Englischer Leseraumba menni, ahol ingyen olvashattuk az összes angol lapokat. Délután moziba mentünk, egy helyes amerikai zenés filmet láttunk. Zwei Mädchen und ein Matrose volt a címe. 1949. március 3. csütörtök Matyi elintézte a bejelentőlapokat. Délután a Herrenhof kávéházban a maradék forintunkat csak 40-ért tudtuk eladni. 1949. március 4. péntek Vacsora után Konradsheimékhez voltunk hívva, a báró és az anyós voltak otthon, egész jól elbeszélgettünk tizenkettőig. 1949. március 5. szombat Megkaptuk az első levelet Kordától, hogy eltörte a lábát és kórházban fekszik. Rögtön válaszoltunk neki. Délután sétáltunk, este otthon maradtunk és pasziánszoztunk. Kezdtünk tűnődni azon, hogy vajon mikor jutunk tovább. 1949. március 6. vasárnap Délelőtt templomban voltunk, felfedeztünk egy régi kis templomot és abba mentünk. Utána hosszú levelet írtunk haza. Délutánra már vettünk előzőleg mozijegyet a Black Narcissusba. Színes angol film volt, gyönyörű felvételekkel. Arról szólt, hogy angol apácák elmennek a Himalája közelében egy volt háremházba és folyton fúj a szél, furcsa a környezet, nem tudják megszokni. A falusiak is utálják őket, végül egyik megbolondul, a többiek is félig-meddig, kénytelenek visszajönni. 1949. március 7. hétfő Jóskától levelet kaptunk a báró címére, nagyon megijedtünk. Mary aláírással jól letolt minket és megírta, hogy ne írjuk alá a nevünket, ne írjunk hosszú leveleket és főleg ne írjunk képeslapokat fűnek-fának. Ti. mi nagy boldogságunkban, hogy itt vagyunk, nem győztük ezt tudatni mindenkivel, persze arra nem gondoltunk, hogy ez ott kellemetlenül érintheti az embereket. Nagyon megijedtünk, hogy valami baj van otthon és rettentően szidtuk magunkat, hogy milyen hülyék voltunk. Azért, mert mi szabadságban és biztonságban élünk, azt hittük, hogy ők is. Rémes lelkiismeret-furdalásunk volt és elhatároztuk, hogy egy jó darabig nem írunk haza. 1949. március 8. kedd Délelőtt sétáltunk, már régen el szerettem volna menni egy kis dombra, amit a Schlossbergről láttunk. Elindultunk feléje, közben láttunk egy érdekes patakot a házak között folyni, néha zsilippel fel volt duzzasztva és vízeséssel folyt le. Ez már külvárosféle volt, de rengeteg villa és teniszpálya meg kertek mellett mentünk. Kisült, hogy a domb nagyon meredek, de már különben is kifáradtunk. Felültünk egy villamosra és hazavándliztunk. Délután nekem gyereket kellett őrizni a báróéknál, mert a nagymama fodrászhoz ment. A gyerek még aludt, addig én a másik szobában újságot olvastam. Nemsokára felébredt és rögtön fel akart 20
