Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
EZERKILENCSZÁZÖTVEN Most már pá-pá, rengeteget összeírtam ma. Matyi most nagyban kételkedik, hogyan fogja ő a skicceket megcsinálni és gyakorol. Nagyon sokszor csókol mindkettőtöket Zsuzsókátok Hát mit szóltok az egészhez? Kezd a dolog tényleg izgalmas lenni. Hát, hogy hogyan fog menni a dolog, miután a fantáziám a legkisebb és a rajzolás mindig a gyengém volt, azt még nem tudom, mindenesetre majd igyekszem. Szóval, pá-pá, szorítsatok Ti is. Sok ölelés Matyi IOI. Róma, 1950. január 12. (holnap 13 és péntek!) Édes Mamikám és Apu, Vince /Korda/ tegnap elutazott, utolsó este búcsúvacsorán voltunk meghívva a Faggiano nevű méregdrága flanc étteremben. Ez a Piazza Colonnán van, a Palazzo Wedekindben. Előzőleg Matyi még egyszer volt az építésznél Vincével és Ned Mannel, Vince külön az ő kedvéért hívta ezeket egybe és megmagyarázta nekik, hogy kik vagyunk mi és megmondta nekik, hogy segítsenek és tanítsák ki Matyit. Ned Mann azt mondta, hogy ő már kitanított egy pár ilyen fiút, és azok most mind nagyszerű állásokban vannak. Vince tanácsokat adott, hogy mindenkitől igyekezzünk tanulni, tanuljunk meg tökéletesen olaszul és például olyan dolgokon aggódik, hogy ha most Milánóba megyünk, mi lesz a lakásunkkal, és ha visszajövünk, fogunk-e találni még egy ilyen olcsót. Szóval ez egy múzeumba való emberpéldány, ilyen jószívű ember nincs még egy a világon. Most a búcsúvacsorán nem volt olyan nagyon letört, azt hiszem eleinte borzasztó náthás volt és azért nézett ki olyan kétségbeesettnek. A vacsorán ott voltak Moore-ék is, persze feketében, Vince felesége és egy Vladimir nevű producer. Leila, Vince felesége elég csinos, nekem szimpatikusabb, mint eleinte. Matyi beharangozta, mindig vidám és nagyokat nevet, olyan nagyon egészségesnek kinéző, életvidám nő. Vince, vele ellentétben alig szólal meg, de olyan jóságosán mosolyog és jóindulatúan néz. Most először életemben tanúja voltam, hogy milyen az, mikor angolok egymás közt társalognak. Vince felesége és Moore-ék a legunalmasabb és érdektelenebb témákról nagy meggyőződéssel órákig tudnak csevegni és úgy látszik, ők élvezik is. Mi inkább Vladimírral és Vincével beszélgettünk érdekesebb dolgokról. Vince, bár harminc éve él Angliában, csodálatos zamatos alföldi kiejtéssel beszél angolul, de a legnagyobb pléhpofával, pont úgy, ahogy Apu beszél németül, csak Vince még debreceniesebben. Pl. South Africa, az Africát rendesen magyarul kimondja, hogy Afrika. Én megint a szürke ruhámban voltam, hogy ne tűnjön fel, hogy mennyi ruhám van. Vincénének gyönyörű nerc bundája van, de különben úgy látszik, nem szeret öltözködni, mert csak egy angolos kosztüm volt rajta. Matyi a múltkor is ugyanebben látta. Vacsora után Vince még egyszer ellátott tanácsokkal, hogy igyekezzünk, tanuljunk stb. Megint kérdezte, hogy van-e elég pénzünk és kint az utcán, mikor a többiek nem látták, ideadott még 5.000 lírát, hogy taxin menjünk haza. (A taxi kb. 400-ba kerül.) 20 7
