Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
LEVELEK RÓMÁBÓL Mondanom se kell, hogy mi autóbusszal jöttünk. Vincének mindent nagyon megköszöntünk, és azt mondta, „ha baj van, csak írjanak”. Hát ennél rendesebben nem viselkedhetett volna, mi direkt rajongunk érte, úgy megszerettük. [...] Ma reggel fogorvosnál voltam Sandróék révén. Kisült, hogy Cs. Szabó Laci barátja, akinek a címét Ti megadtátok. Remek és rém előkelő fogorvos, a Piazza di Spagnán olyan gyönyörű rendelője van, hogy csak a fal mellett mertem menni, mert a fehér linóleum padló úgy ki van suvickolva, hogy féltem, hogy orra esem. A várószobája is nagyon ízléses és modern, két asszisztensnője van. Szerencsére csak 2-3 lyukas fogam van, és azt mondja, azok is egész picik. О most jött meg Taorminából, mert ott üdült, nagyon szimpatikus 50 év körüli ember, és cserébe csinálja a fogamat A. /Apu/ akvarelljéért. Matyi is elmegy hozzá majd egyik este, ha hazajön Cinecittából, mert ő máskor nem tud menni. Neki is biztos van lukas foga. Érdemes volt erre a fogorvosra várni, mert nagyon rendes és nem fog pénzbe kerülni. Utána elmentem a Via Babuinóra, abba a festéküzletbe, hogy vajon mennyibe kerül egy olyan mozgatható baba, amilyen Apunak is van. A legkisebb 3.000 líra, rettentő drága. Matyinak kéne most egy ilyen a skicceléshez. Az építész felajánlotta az övét, de az ott van az irodájában. Azonkívül akarok egy villanyvasalót is venni, most van saját spórolt pénzem is, de mindig elköltőm kis hülyeségekre. Pl. most vettem ezt a levélpapírt, mert már régen elfogyott. Ez szükséges volt, mert Klárinak nem írhatok kockás papírra. Kezdünk rájönni, hogy mi az a prosperity, hál’ Isten. Ez azt jelenti pl., hogy Matyi mostani egy hónapi fizetéséből, ami a legkisebb fizetésénél több, de nem egy nagy fizetés, vehetnénk egy hatalmas gramofon rádiót, vagy három olyan kis rádiót, amilyen nekünk volt, vagy 70 db villanyvasalót. De a leglényegesebb, hogy meg tudunk élni belőle és még félre is tehetünk. Mindig elfelejtek arra felelni, hogy engem nem néznek-e olasznak. Annyira olasznak néz mindenki, hogy már kezdem unni, folyton kérdezgetnek, hogy hol van ez, meg az, de nem csak idegenek, hanem főleg olaszok. Ha pl. egy autóbuszmegállónál tíz olasz áll és én, biztos, hogy engem tippelnek ki és engem kérdeznek meg. De olaszokat lehetőleg mi sose kérdezünk meg, mert rájöttünk, hogy fogalmuk sincs semmiről és ezt ők nem vallják be, hanem azt mondják, hogy ők úgyis arra mennek, valahol arra kell lenni. Mikor a Faggione éttermet kerestük, egy olaszt megkérdeztünk a Piazza Colonnán, hogy hol van. Pedig mi sejtettük, hogy valahol a téren lesz, de nem láttuk sehol kiírva. Erre borzasztóan elkezdett beszélgetni, elvitt minket a francba, közben mesélt és kérdezett minket, először azt hitte, hogy mi is olaszok vagyunk. Mikor már a Piazza Veneziához közeledtünk, sehogy se tetszett nekünk a dolog, végül ő megkérdezett egy taxisofőrt és az megmondta. Így visszamentünk oda, ahonnan jöttünk, kezet fogtunk és ő jó étvágyat kívánt. De ezt nem borravaló reményében csinálta, hanem kedvességből, egy nagyon jólöltözött komoly úr volt. Matyi remekül kiismeri magát Rómában, az összes buszról és villamosról tudja, hogy hova mennek. Én ebben a tekintetben kissé ütődött vagyok, mert ez soha nem volt erős oldalam. Amíg együtt járkáltunk, sose néztem meg, hogy min megyünk, csak úgy bámultam a fákat és a házakat, meg általában Rómát. Mindig úgy ügettem Matyi mellett, mint egy kiskutya, bízva abban, hogy ő tudja, merre kell menni. Most, hogy ő dolgozik, önállóan kell mászkálnom, de már ezt is megszoktam és megtanultam a buszokat. Persze a legfőbb vonalakat ismerem, de egyszer eltévedtem, mert egy fekete NT helyett pirosra szálltam. Eleinte nem vettem észre, csak pléhpofával ültem, de aztán egy nagyon ismeretlen utcába kezdett menni. Hamar leszálltam, egész sötét volt, úgy nyolc óra körül, és kezdtem nézelődni, hogy hol lehetek. Egyszer csak megláttam kiírva, hogy Cinema Verano, nagyon
