Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1950
EZERKILENCSZAZOTVEN messze lakik, mindenesetre nekünk nem hiányzik. Most nagyon örülünk, hogy még kályhánk is van, csak Matyi állása is tartson minél tovább, akkor remekül megleszünk az Újévben. Pá-pá, Nektek is minden jót, sokszor csókol szeretettel Zsuzsa, Matyi Most jött meg Matyi szenzációs hírekkel. Mialatt kint dolgozott, egyszer csak megjelent Maroulis és azt mondta neki franciául: Monsieur Triznya, bemutatom Vincent Kordának. Váratlanul megjött Sándor és Vince egész családjukkal Rómába. Vince egész öreg, Matyi azt mondja, egy megrokkant embernek néz ki. Matyi meglepetésében alig tudott szóhoz jutni. Szerencsére egy plakát éppen kész volt és egy másikat rajzolt. Moore, Maroulis és annak az apósa is ott tolongtak Matyi körül. Vince mondta, hogy okvetlen velem is akar találkozni, bár csak három napig lesznek itt, holnapután ér csak rá és ő meg fogja üzenni, hogy mikor és hol. Borzasztó szimpatikus ember, Matyi szerint leginkább Róbert /Bérénу/ bácsihoz hasonlít, csendes és mindig úgy elmélázik. De sokkal idősebbnek néz ki, mint Apu, hány éves lehet? Közben ma megjött a Babits és Arany, rettentően örülünk nekik, úgy látszik, az Újév jól kezdődik. Jaj, de kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a Vincével a beszélgetés. Pá-pá, vau-vau. 99-Róma, i^jo.január 6. Édes Mamikám és Apu! Rettentő nagy izgalmakban voltunk, most már megnyugodtunk, találkoztunk Vincével, aki egy angyal. Tegnap délután felhívott itthon telefonon és megbeszéltük, hogy ma délben egykor találkozunk az Alfredo nevű nagyon híres vendéglőben a Via della Scrofán. Mi tegnap este elmentünk a Piazza Navonára, erről később írok, nagyszerűen mulattunk. Ma délelőtt izgultunk és szépen felöltöztünk, én a szürke ruhámba, Matyi is a szép ruháját vette fel és elindultunk. Kicsit kerestük, hogy hol van a vendéglő, de akárkit megkérdeztünk, mindenki rögtön tudta. Hamar megtaláltuk, nagyon guszta hely, Vince még nem volt ott. Leültünk egy csendesebb helyre, a falba volt mélyesztve egy akvárium és csíkos halak úszkáltak benne, nagyon nagy flanc volt. Alig egy percre rá jött Vince, Matyi megismerte és integetett neki. Egy ősz bácsi, borzasztó szimpatikus, keveset beszél, és mindig úgy nézi az embert. Valahogy az az érzésünk, hogy vagy beteg, vagy valami nagy csalódás érte az életben, de direkt boldogtalan ember benyomását teszi. Először persze Apuról érdeklődött és hogy mi hogy vagyunk itt, aztán beszélgettünk mindenféléről, főleg a mi helyzetünkről. Angliában szörnyű lehet, a filmmunkások 80 százaléka munka nélkül van és a többi szakmák is döglődnek. Nagyon biztatott minket, hogy szorítsuk a dolgot, mi még fiatalok vagyunk és vihetjük valamire. Meséltük, hogy miket csinálunk, én a könyvfestést, ez nagyon tetszett neki és mondta, hogy állandó állást nem lehet szerezni, a szakszervezetek és egyebek miatt, hanem ilyen kis dolgokból kell megélni. Matyinak ez az állása nem fog sokáig tartani, mert a filmhez nemsokára nem kell több díszlet, de ő most megpróbál valakikkel beszélni, és esetleg Milánóban lenne egy új állás, szintén filmnél, valami skiccrajzolás. Ma este tízkor Vince fog telefonálni, hogy mi a helyzet. Persze mi mondtuk, hogy elmegyünk szívesen Milánóba, nem nagy lelkesedéssel, de ahol pénzt kap az ember, oda megy. Kanadára vonatkozóan azt 201
