Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. rokona az angol őrnagy, őket nem teszik lágerbe, tehát minket se. Jöjjünk szombat reggel nyolcra és akkor elintéz minket. Szombaton Bélát is vittük magunkkal, erre nagyon dühös lett, hogy mindenkit nem engedhet ki és minket is bezár. Mindenesetre Bélát tényleg külön vették és rögtön felvették az adatait és elvitték. Minket persze nem zártak be, kikérdeztek egész részletesen mindenről, hogy miért jöttünk el stb. Adtak egy írást, amivel egy másik barakkba mentünk, ill. több kartotékra rávezették a nevünket. Innen a tisztiorvoshoz mentünk a városházára. Nagyon udvarias és kedves volt, csak annyit kérdezett, hogy: „Sind Sie gesund?”, és két perc alatt hozta is már az írást. Aztán a rendőrségre visszamentünk, odaadtuk a bizonyítványt. Innen elküldték a Kapellenstrasséra az élelmiszerjegyekhez szükséges iratokért. Ide villamossal kellett menni, nagyon siettünk, mert az élelmiszerjegy központot háromnegyed egykor zárták szombaton. A Kapellenstrasse már külváros, egy barakktáborba mentünk. Itt egy kedves vénkisasszony kiadta az írásokat. Rohantunk vissza a jegyhivatalba és még éppen odaértünk, kiadták a jegyeinket. Egy csomó jegyet, nagyon örültünk neki. Ebéd után lefeküdtünk aludni, olyan fáradtak voltunk, nem is mentünk sehová, csak leveleket írtunk. 1949. február 2y. vasárnap Reggel templomba mentünk, utána felsétáltunk a Schlossbergre a lépcsőkön. Egy padra leültünk és napoztunk. Mögöttünk a köveken folyton gyíkok szaladgáltak, egész szelídek voltak. Vittünk narancsot és ott megettük. Elolvastuk az újságot és mentünk ebédelni. Még szombaton Béla ötletéből vettünk egy újságot, hogy lakást keressünk az apróhirdetések között. Találtunk is egyet, mi szombaton meg is néztük a Spargasse 36. II. emelet. Egy egészen kicsi szoba volt, de mégis azt mondtuk a nőnek, hogy megfelel. О még nem adott végleges választ, azt mondta, hogy vannak más reflektánsok is és ő inkább férfiaknak szereti adni a lakást. Vasárnap a nő nagyon kedves volt, megmutatott egy nagyobb és szebb szobát, megállapodtunk, hogy kivesszük összesen koszttal 600 schillingért. Folyton szabadkozott, hogy nem leszünk megelégedve, mi otthon biztosan jobbhoz voltunk szokva. Alig győztük megnyugtatni, hogy mi nem vagyunk kényesek. Megállapodtunk, hogy elsején beköltözünk. Délután hosszú levelet írtam haza. 1949. február 28. hétfő Reggel elmentünk a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy a négynyelvű Ausweishez két tanú kell. Este a szállóban, fürdőruhában megfürödtünk, nagyon jól esett. 1949. március 1. kedd Fél tizenegyre elmentünk Konradsheimhez, megkértük, hogy tanúskodjon és hívjon még egy alkalmazottat. A kis mókusnak szólt, de az azt mondta, hogy ő nem jöhet, mert furcsa lenne, ha az igazgató és a hivatalszolga tanúskodna együtt. Erre elindultunk hárman. Mikor felértünk a rendőrségre, Konradsheim odament egy idegen mukihoz és sustorgott vele. Rögtön volt még egy tanúnk, egy öreg pincér. Bementünk a barakkba, a tanúkat felírták és azt mondták, hogy három hét múlva jöjjünk, akkor kész lesznek az Ausweiseink. A hotelból elhoztuk a holminkat és beköltöztünk Frau Heckelhez. Két nagy szekrényünk van, alig tudtunk mit pakolni beléjük, olyan kevés holmink volt. Este az asztalra terített a nő, gyönyörű edényekkel, nagyon gusztusosán. Remek ágyunk van, nagyon jó puha, ruganyos. 19
