Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

LEVELEK RÓMÁBÓL

Szönyi Zsuzsa és két fiatal magyar emigráns, Torday György és Kollár László táraságában 1949 Karácsonyán Rómában

a kis jelenetek csak percekig tarthatnak, de ezt, ha netán lenne belőle valami, egy forgatókönyv íróval úgyis megcsináltatják. Majd megpróbálunk puhatolózni, hogy egyáltalán milyen módon lehet egy kéziratot bejuttatni úgy, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben. Mert ezek nyakig vannak a filmtémákkal és az illetékesek elolvassák, amit a legjobbnak találnak, azt megmutatják a Sándornak és végül ő dönt, hogy lesz-e belőle film. Mindenesetre először le kéne fordítani angolra, de most Matyi nem ér rá sose. Közben Te gondolkozz, hogy mit lehetne az esküvő előtt beszúrni, valami olyan eseményt, ami előbbre viszi a drámát. Ez a díszletfestő állás úgyis csak egy-két hónapig tart, aztán majd lefordítjuk. Nagy előnye a történetnek, hogy semmi drága díszlet nem kell hozzá, ez nagyon lényeges. És nagyon jó ötlet, hogy az elején és végén mindig egy táblán látni: haláleset miatt zárva. Moore mesélte, hogy a „Harmadik ember” című film hogy keletkezett. Graham Greene, az az író, akinek a novellájából „A ledőlt bálvány”-t csinálták, beszélgetett a rendezővel és azt mondta neki: van egy ötletem. Kell csinálni egy filmet, ahol egy emberről mindenki azt hiszi, hogy nem él, a film közepén megjelenik és a film végén tényleg meghal. Erre a rendező azt mondta neki, hogy írd meg, majd meglátjuk. [...] Karácsony estét Lacival, Gyurkával és Pistával együtt csináljuk piknik alapon Laciéknál, mert náluk több a hely, mint itt. A karácsonyfát először itt meggyújtjuk és rendezünk ajándékkiosztást. Én eddig vettem Matyinak öt pár zoknit, szebbnél-szebb barna, szürke alapon halvány csíkokkal. Mind más, aztán egy bordó nyakkendőt. Még veszek neki egy fogkefét, egy meleg ing alá való trikót, egy kockás helyes flanel inget és egy guszta srófceruzát. Mert volt neki az a kis csutakja, amit még az üzletben használt, egyszer Moore kért tőle ceruzát és ezt odaadta. Moore jól megnézte, megforgatta és jót nevetett. De elfelejtette visszaadni, (az én nagy örömömre) így most végre lesz neki egy rendes ceruzája a töltőtoll mellé.

190