Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZŐNYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 Bementünk a portáshoz, aki nagyon kedves volt, egy kicsit tud magyarul is tudott, és megkérdeztük, hogy beszélhetnénk-e Konradsheimmel. Azt mondta, hogy most nem lehet, jöjjünk vissza ötre. Otthagytuk nála a csomagokat és kicsit sétáltunk. Bementünk egy kávézószerú helyre, megittunk egy vacak feketét, de nekünk nagyon ízlett. Ötre visszamentünk, a portás azt mondta, hogy menjünk fel a második emeletre, mint kiderült, ez Konradsheim lakása. Becsengettünk, egy öreg néni nyitott ajtót, az anyós. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, azt mondta, hogy Frank az irodában van, menjünk át oda. Áttelefonált és mi átmentünk. Ez egy másik épületben van a Mur partján. A titkár bejelentett, nemsokára beengedtek. Dupla párnázott ajtó, szőnyegek, szóval egy békebeli direktor szobája. Kissé hűvösen fogadott, mivel fogalma se volt, hogy mi kik vagyunk. Mondtuk, hogy az öccse írt rólunk, erre sem emlékezett. Szerencsére azért látta rajtunk, hogy nem vagyunk egész ágrólszakadtak, adott mellénk egy szolgát, hogy keressünk egy kis szállodát. Végigjártunk vagy ötöt, sehol se volt hely. Én már nagyon fáradt voltam, a kis mókus, mint mi elneveztük, nagyon sajnált minket. Végül egy egész ócska kis Gasthausba mentünk, ahol volt egy kétágyas szoba. A kis mókust megkértük, hogy adjon fel táviratokat Pestre, mivel Ausweis nélkül nem lehet táviratozni. Egész kényelmes ágyak voltak a szobában, boldogan lefeküdtünk és úgy elaludtunk, mint a bunda. Előzőleg az étteremben megvacsoráztunk, mindenből duplát rendeltünk, fizettünk is 38 schillinget. 1949. február 24. Matyi névnapja Délelőtt elmentünk újra Konradsheimhez, most már kedvesebben fogadott, mert közben megtalálta azt a lapot, melyben Guidó írt rólunk. Matyival megbeszélték, hogy részletekben ad 2000 schillinget, amit Pesten Matyi szülei megadnak Guidónak. Egyelőre 500-at adott, ennek is nagyon örültünk. Délben az ő ajánlatára átköltöztünk az Engelből a Hotel Goldenes Rossba. 1949. február 29. péntek Délelőtt sétáltunk a városban, élveztük a napot és néztük a helyes régi házakat. Ebédelni a hotelban szoktunk, vacsorázni eljártunk máshová. Ebéd után éppen aludtunk, mikor kopogtattak és megjelent Béla. Szegény nem talált meg minket, mert Konradsheim azt hitte, hogy még az Engelben lakunk. Ö szerdán, mikor mi elmentünk, majdnem megőrült magányában, azt hitte, hogy sose múlik el az a nap. Végül csütörtökön elhozták. Egy szót se tud németül, egyedül mászkált Grazban, amíg megtalált minket. Egy kofánál akart venni fél kiló almát és mondta, hogy „fél kiló”. A kofa elkezdte irtó boldogan egy nagy zacskóba hajigálni az almát, Béla megijedt, hogy mennyit tesz bele. Mutogatott, hogy nem ilyen sokat, most már nem merte megmondani, hogy csak felet adjon és vett két kg almát. Kiörültük magunkat, hogy újra látjuk egymást, és elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba. Az Armerihofban adták a Jassy című színes angol filmet. A film rém pocsék volt, ennek dacára jól éreztük magunkat, Béla egy szót se értett belőle, mindig engem lökdösött, hogy mi történik, és mit beszélnek. 1949. február 26. szombat Reggel nyolckor a rendőrkapitányságra mentünk, már péntek délelőtt is voltunk ott. Nagy szerencsénk volt, mert általában mindenkit lágerbe tesznek, hogy nem hozott-e valami betegséget Ausztriába. Négy Barankovics-párti képviselő volt ott, kérdezték, hogy mi hol jöttünk át, stb. Mi is bementünk a rendőrtisztviselőhöz, egy másik magyar házaspár volt ott. Azt mondta, hogy azoknak 18
