Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 93-Róma, 1949. december 18. Édes Mamikám és Apu, Matyi egész héten dolgozott és én magányzok. Szegénynek sok baja van az oroszlánokkal, mert ki kell nekik domborodni, mint egy domborműnek és ezt irtó nehéz megcsinálni. Legalábbis nagy gyakorlat kéne hozzá. A második azért jobb, mint az első é kezd rájönni az árnyékvetés titkaira. De közben rengeteget dühöng még az a szerencse, hogy nagyon rendesek hozzá, a prof. mindennap külön kezet fog vele. Ez valószínűleg Vincének köszönhető. Ez a prof festi azt a nagy, 9x3-as képet, amit eleinte Matyinak mondtak és kb. két óra alatt rajzolta fel, tele sellőkkel, tengeri habokkal, mütyürkékkel, méghozzá remekül csinálta meg. Festés közben az egyik kezét zsebre dugja, közben áriákat énekel, két nap alatt már majdnem kész lett. Mázolófestékkel csinálja, de Matyi azt mondja, olyan remek, direkt szép az egész, a tenger habjai csak úgy fröcskölnek, nem győzi bámulni. Hiába, ezek a piszok olaszok tudnak festeni. De ez valami nagyon híres ember lehet, az egész Cinecittá összes díszletét az ő irányításával csinálják és ő is tervezi a legtöbbet. Én itthon működök, a könyveket festem, most megint kész lett öt, ezt holnap visszük el. Remek, hogy mindig adnak új megrendelést, Isten tartsa meg jó szokásukat. Matyi tanítja a leánykát angolul, már két óra volt és nagyszerűen megy. Szerencsére a nő nem akar egy csepp nyelvtant se és így beszélgetnek, meg olvasnak. Annyira meg van elégedve, hogy heti három órát akar venni és most hétfőn is megy Matyi. Nagyon örülünk az anyagiak miatt, de én félek, hogy Matyi túl fáradt lesz, mert mindennap fél hatig dolgozik és akkor még hetenként háromszor angol, de szerencsére egész közel lakik a lány és ott meg ül Matyi, így ez nem olyan fárasztó. A lány mamája is nagyon helyes, elég gazdagok és szép lakásuk van. Akkor szombaton engem is láttak a vendéglőben és folyton áradoznak Matyinak, hogy milyen csinos felesége van (!?) Képzeljétek megvan az első valódi olasz ismerős, akit teljesen egyedül ismertem meg, méghozzá egy grófnő! Ez úgy történt, hogy az olvasóteremben nézegettem a Vogue-okát és általában mindig lesik egymást a nők, hogy a legújabb kinél van, а-mellé ülnek és várják. így mellém ült egy idősebb, jól öltözött nő (ez az olvasóterem a Via Venetón van, a legelegánsabb környéken, irtó guszta, süppedős szőnyegek, nagy bársony fotelek stb.) és ez a nő elkezdett velem beszélgetni a ruhákról, persze olaszul. Kérdezte, hogy én milyen nemzetiségű vagyok, mert rögtön észrevette, hogy nem vagyok olasz. Mikor megmondtam, mindjárt nagyon jóban lettünk, mert volt sokszor Pesten, egyszer meghívták valahová szarvas vadászatra és nagyszerűen érezte magát. Borzasztóan szereti Pestet, neki jobban tetszik, mint Párizs és tudja az összes hidak neveit, meg a Margit szigetet. Nagyon jól elbeszélgettünk, kb. negyvenéves, intelligens nő, de nem túlzottan. Persze én is meséltem neki és nagyon jól megértettük egymást. Mikor elbúcsúztunk, azt mondta, hogy nagyon örülne, ha én meglátogatnám, neki nincs senkije, mert elvált már régen a férjétől és egyedül él. Milánóban lakott, de lebombázták a házát és most mindig panzióban vagy hotelban lakik, mert ez a legkényelmesebb. Tegnap délutánra meghívott a Hotel Bostonba, ez a Via Veneto egyik mellékutcájában egy hatalmas hotel. Én persze a perzsabundát vettem fel, bár kicsit melegem volt. A harmadik emeleten lakik, nagyon guszta szobában, teljesen berendezve az ő saját holmijaival, rádió és minden. Rengeteg pénze lehet, mert egy ilyen hotelben egy szoba egy napra legalább kétezer líra. És ő rogyásig lakik ott. Mint kisült, ő írással foglalkozik és folytatásos regényeket ír. Remek pofa, borzasztóan szeret beszélni és nagyon jól tud el186
