Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. nünk egy nagy réten az országút mentén és megvárni az autót. A réten sütött a nap, nagyon rosszul éreztük magunkat, folyton a csendőröktől féltünk. Végre elértünk a bokrokhoz és bebújtunk egy gödörbe. Nemsokára megjött az autó, de nem tudtunk beszállni, mert folyton ökrösszekerek jöttekmentek. Végre intettek és beültünk. Felix átadta az igazolványokat, a mi fényképünk volt beletéve egy-egy osztrák Ausweis-ba /igazolvány/. Megtanultuk a nevünket, csak engem az idegesített, hogy az egyik pecsét folytatása hiányzott a fényképemről. Gyönyörű vidéken mentünk, egyik helyes kis falu követte a másikat. Az út olyan kanyargós volt, hogy az autó ide-oda fordult állandóan. Néha egész magasan mentünk, alattunk nagy szakadékok voltak. Sajnos nem élvezhettük egész zavartalanul az utat, mert féltünk az oroszoktól. Az orosz zóna határa előtt megálltunk az utolsó faluban a kocsma előtt. Az utcán nagy sár volt, bementünk a kocsmába. Az öreg kocsmárossal tárgyalt Félix, mert az nagyon jól ismerte a terepet. Kaptunk egy-egy tányér meleg levest, ami nagyon jól esett. Utána az öreg fogott egy nagy baltát, mint aki fát megy vágni. Piros-fekete nagy kockás inge volt, remek egy alak. Beült ő is a kocsiba, egy darabig együtt mentünk. Egy magaslaton megállt a kocsi, mi négyen a favágóval kiszálltunk, a sofőr elment az autóval. Bementünk az erdőbe és lefelé mentünk a favágó után. Felix lemutatott a völgybe, ahol egy kis patak folyt, hogy annak a másik oldala már angol zóna. Nekünk a szívünk repesett, oda szerettünk volna repülni. Leértünk a folyópartra, az innenső oldal csupa fenyőerdő volt, a másik part síkság. Az öreg favágó előrement, hogy megnézze, hol lehet átmenni. Rémesen féltünk, teljes csend volt az erdőben, néhol egy-egy lövészárok volt a földben beásva. Felix meglátott két embert, de nem tudta kivenni, hogy oroszok-e, vagy sem. Azt mondta, hogy bújjunk el az erdőben, majd ő fütyül, ha kijöhetünk. Semmiféle bokor nem volt, csak fenyőfák álltak egész egyenes törzzsel egymástól egy-két méternyire. Én belefeküdtem egy kis mélyedésbe, Matyi leguggolt egy fa mögé és onnan pislogott ki állandóan. A szívünk úgy dobogott, hogy mindig azt hittem, az oroszok lépteit hallom. Én Matyit szidtam, hogy feküdjön le, mert kilóg a fa mögül, ő meg nem szólt egy szót sem, csak sápadtan pislogott. Egész odavoltam, szerintem ez a félóra volt a legroszszabb az egészben. Elképzeltem, hogy most fognak el az oroszok, mikor százméternyire vagyunk az angoloktól. Végre fütyült Felix, fellélegeztünk és odamentünk hozzá. Levezetett a patak partjára egy kis hídhoz. A híd két vékony fatörzs volt egy vékony korláttal, szinte átlibbentünk rajta és a szabad földön voltunk. Elkezdtünk ugrálni és füveket szedtünk fel örök emlékül, mivel mást nem találtunk. Egész hülyék voltunk a boldogságtól. Az öreg favágótól elbúcsúztunk és ő visszament. Mi meg elindultunk a réten keresztül, szinte egész más volt minden, még a levegő is. Nagyon kimelegedtünk, levetettük a kabátunkat és úgy mentünk felfelé a dombra. Itt megint erdő volt és nemsokára megtaláltuk az autót. Egész más érzéssel ültünk bele, folyton vihogtunk. Még kb. két óra hosszat utaztunk gyönyörű vidéken, de egy darab angolt, vagy csendőrt, katonát nem láttunk. Közben megálltunk egy útszéli kocsmánál és Felix meghívott egy liter borra. A teraszon ültünk kabát nélkül a napon és remekül éreztük magunkat. Egész furcsa érzés volt, hogy most már semmitől nem kell félnünk. Aztán újra autóba ültünk és nemsokára megérkeztünk Grazba. Graz Egyenesen a Griesgasse 10-be vittek, mert nekik azt mondtuk, hogy nincs schillingünk és Konradsheim fog adni. Mikor meglátták, hogy a Greinitz céghez jöttünk, egész hasra estek a csodálattól. Matyi bement a portáshoz és nemsokára visszajött, mintha kapott volna pénzt és kifizetett 800 schilling« Felixnek. Elbúcsúztunk tőlük és megígértettük velük, hogy okvetlen elhozzák Bélát is. 4
