Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZÁZNEGYVENKILENC vettek fel. Olyan tökéletes szép fényképeket tudnak csinálni, hogy az embernek eláll a lélegzete. Itt küldök egy kis képet, sajnos vacak papíron van, Cesare Borgia kertjéről, amint reggeliznek és a fák még párásak. Grazban én egész jól megtanultam németül, de még mindig változatlanul utálom a németet. Angolul nagyon jól el tudok már beszélgetni Moore-ékkal, áldom az eszemet, hogy olyan szorgalmasan tanultam Grazban. Senki se akarja elhinni, hogy saját magamtól tanultam meg. Igaz, hogy Matyi segített néha. [...] Itt senki se fűt még, Moore-ék sem, de a leggazdagabb emberek sem. Ha süt a nap, akkor nagyon jó meleg van, szerencsére most elmúlt az eső. Gondolkozunk, ha továbbra is javul anyagi helyzetünk, ne menjünk-e egy központi fűtéses lakásba, bár ott is kb. december elején kezdenek fűteni. Ma délelőtt voltunk is egy lakásban, egy angol nőé, gyönyörű bútorok és teljes luxus, fehér bóbitás szobalány és a nő ritkán van otthon. Nagyon csöpögött a nyálunk, de dupla annyiba kerülne, mint Feliciék. Szerintem nem kéne otthagyni Feliciéket, mert remek a kaja és minden tökéletes, csak éppen nincs fűtés. De itt mindig süt egy kicsit a nap és akkor rögtön meleg lesz. Hát majd meglátjuk, én mindenesetre a spórolás mellett vagyok, illetve az ember csak addig nyújtózzon, amíg a takaró ér. Ez havonta 100.000 lenne és mi Vincétől csak ötvenet kapunk, csak ez a biztos, a többi kereset csak a levegőben lóg. Találtunk a Via Nazionalén egy üzletet, ahol paprikás szalonnát lehet kapni, de olyan finom Tóth félét. Érdekes, hogy csípte egy kicsit a nyelvünket, úgy elszoktunk tőle. Matyi azt üzeni, hogy egyelőre ne ültess olyan sok kiskacsát, majd gyüvőre meglátjuk. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa, Csau-csau Matyi 85. Róma, 1949. november 17. Édes Mamikám és Apu, mostanában nem történt semmi különös. Matyi elkészült a Moore képpel, szerintünk sokkal jobb lett, mint az első, az arcán megvannak a csontok és nagyon karakteres. Moore szerint is jobb, mint a feleségéé, de a nő szerint a sajátja jobb. Szerinte Moore-nak nagy szemei vannak, pedig a legtipikusabb az arcában az, hogy a szemei kicsik, de nagyon élénkek. A fő az, hogy mindegyiknek a sajátja tetszik. Matyi igyekezett úgy csinálni, hogy szebbek legyenek, mint az életben, de ezt egy férfi arcnál nem lehet túlzásba vinni. A feleség azt akarta, hogy a Moore szája mosolyogjon, de Matyi megmondta, hogy az rém ronda lenne, úgy nézne ki, mint egy moziszínész. Már be is lakkozta, nagyon jó az egész, mert szép sötétbarna ruha van Moore-on, szürke nyakkendővel és a háttér szürkészöld. Különben holnap utaznak Moore-ék Londonba, remélem, fognak tudni beszélni Vincével. Most a Pantheont kell megcsinálni, mert ő azt Karácsonyra akarja Amerikába küldeni a barátjának. Elmentünk megnézni belülről és egész kétségbeestünk. Egy kőverem az egész, körben sírokkal és semmiféle szín nincs, csak szürkészöld minden. A tetején, a kupolán van egy nagy kerek luk, ahol beesik az eső. Tulajdonképpen nagyon szép, kazetták vannak a kupolában, de hogy ezen, mit lehet festeni és
