Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."

SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949

meg. Aztán egy sötét rétre értünk, itt gyorsabban mentünk, hogy el ne veszítsük szem elől a molnárfiút. Egyszer csak egész közel gyufát gyújtott, de egy finánc is rögtön meggyújtotta a zseblámpáját és jött felénk. Náci rögtön elszaladt és teljesen eltűnt. A finánc ránk fogta a puskáját, erre én megszólaltam, hogy „Wir sind Ungarn”. Mindjárt elmondta Matyi, hogy minden segítség nélkül jöttünk. Azt mondta, hogy már nem kell félnünk, nincsenek oroszok és bekísér a parancsnokhoz, majd az megmondja, hogy mi lesz velünk. Kissé meg voltunk ijedve, de nem nagyon. A faluban az egyik ház ablakán bezörgetett, nagy nehezen felébredt a parancsnok, hálóingben kihajolt és miután egy darabig beszélgettek, kisütötték, hogy balra menjünk be egy vendéglőbe és ott majd adnak szállást. Szépen megköszöntük és elbúcsúztunk tőlük. A vendéglőben Frau Körpert kellett keresnünk. Kijött egy termetes asszonyság és rögtön betuszkolt minket egy folyosóra. Nagyon meg volt ijedve, mert az ivóban volt egy csendőr. Ezeket az oroszok fizetik, de ezek se túl veszélyesek. Aztán betett minket egy szobába, ahol két ágy volt, meg egy oleander. Előzőleg láttuk, hogy a kocsmába bejön a molnárfiú is, de nem mertünk neki szólni a csendőr miatt. Éppen nagyban gondolkoztunk, hogy most mi lesz, hogy fogunk továbbjutni, mikor kopogtattak és bejött a molnárfiú, a Jóska. Kisült később, hogy ő volt az egyetlen rendes az egész bandában. Rögtön leszidta Nácit, hogy miért nem jött utánunk, és a saját pénzéből adott nekünk, hogy mi fizessük ki az autót és ő majd behajtja Nácin. Rögtön odahozta Felixet, aki az autónkat intézi. О csak németül tud, rengeteg pénze lehet, mert csak ezzel foglalkozik. Nem nagyon akart elvinni minket, csak folyton hümmögött, hogy újabban az oroszok minden autót megvizsgálnak és ő már elhatározta, hogy többet nem visz. Nagyon meg voltunk ijedve, azt mondta, hogy másnap megint jön.

1949. február 21. hétfő

A szoba egész kicsi volt, ki se mehettünk a csendőrök miatt, a nő nagyon félt tőlük. Semmi fűtés nem volt, elég rosszul éreztük magunkat. Nem tudtuk elképzelni, hogy mi lesz velünk, ha ezek nem visznek el. Borzalmas vacak kosztot adott a nő, de ekkor még nem estünk kétségbe, mert hétfőn azt mondta Felix, hogy kedd reggel jön az autó.

1949. február 22. kedd

Reggel nagyban készülődtünk, de persze semmiféle autó nem jött. Még csak el se jött Felix megmondani, hogy miért nem. Ekkor már nagyon kínosan éreztük magunkat, hiába raktuk a pasziánszot, nagyon idegesek voltunk. Kisült, hogy Náciék mindenkivel így bántak el, az autóutat mindenkinek plusz a saját pénzéből kellett fizetni. Nekünk szerencsénk volt, hogy Jóska ilyen rendesen viselkedett. Matyinak talán ez volt a legszörnyűbb napja, elkezdett dühöngeni és a falat kaparta. Egy-két közvetlen szóval lecsillapítottam, de nagyon idegesek voltunk egész nap. Rém lassan múlt az idő. Végre este bejött Felix, mint mentőangyal, állandóan röhögött és azt hajtogatta, „Sehr schwer, ja du Kontrolli”. Nem nagyon kritizáltuk akkor, hanem örültünk, hogy látjuk. Megígérte, hogy reggel tényleg jön az autó.

1949. február 23. szerda

A pénzünket még előzőleg beváltottuk Frau Körpernél schillingre, mint kisült, nagyon jól. Délelőtt megjelent Béla, egymás nyakába borultunk. Öt kedd este hozták át. Ö is rögtön velünk akart jönni. Jött Felix is a sofőrrel, Bélát nem vállalták, mert túl kicsi volt az autó. Nekünk át kellett men-