Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL bárba. Ez a legnagyobb olasz színésznő Olaszországban, elég csúnya és ötven éves legalább, de nagyon tehetséges és eredeti nő. Rettentően utálja Ingrid Bergmant, mert előzőleg az ő szerelme volt Rossellini (ez egy olasz rendező), aki most Bergmant elveszi feleségül. Az angol bácsi elbúcsúzott és beült a Topiba, mert Moore-nak a nagy kocsija is ott volt a sofőrrel, a sofőr is elment a Topival. Mi a nagy kocsiba ültünk és Moore-né vezetett. Elmentünk a Piazza Spagna közelében egy vendéglőbe, ez az egész környék tele van művész-kávéházakkal és trattoriákkal, de az a sandám, hogy mindenki van ott, csak művész nincs. Közben Moore elkezdte mesélni, hogy csinálnak most egy új filmet, olasz színészekkel és rendezővel, csak a pénzt adják ők. Egy vígjáték lesz, ezzel kapcsolatban megkérdeztük, hogy miért van olyan kevés vígjáték? Azt mondja, hogy azért, mert azt a legnehezebb csinálni. Mindig sok ötlet kell hozzá és a végén mindig kisülhet, hogy senki se tud nevetni rajta. A története arról szól, hogy egy állástalan színész mindig pumpolja az amerikai nagybácsiját és folyton ír neki, hogy most vett ugyan egy villát, de minden pénze elfogyott és segítse ki. Aztán azt írja, hogy megnősült, gyereke született. Egy szép nap kap egy levelet, hogy a bácsi Nápolyba érkezik és meg akarja őt látogatni. Erre egy barátja villáját kölcsönveszi, egy kolléganőjét, mint a feleségét mutatja be és szereznek egy gyereket is a lelencházból. A bácsi mindent bevesz, és olyan jól érzi magát köztük, hogy alig akar elmenni. Közben visszakövetelik a villát és a gyereket, de nagy nehezen elsimítják az ügyet és a bácsi nem tud meg semmit és elutazik. Ezután kiköltöznek a villából, vissza kéne adni a gyereket, de közben nagyon megszerették és persze egymásba is szerelmesek lettek. így kissé hülyén hangzik az egész,de vígjátékok nem szoktak túl értelmesek lenni. Matyi megjegyezte, hogy az első húsz perc, amíg meg nem érkezik az amerikai nagybácsi, nagyon unalmas lesz, mert nem történik semmi, erre Moore egész tűzbe jött, hogy na, ugye, ő is ugyanezt mondta a filmírónak. Moore-nak is volt egy ötlete, amit mindjárt el is mondott, hogy tetszik-e nekünk. A fiatal színész társai közt van egy idősebb úr, aki pártolja a színészetet és azt hiszik róla, hogy ő az állatkert igazgatója. Mindig színészekkel van együtt, de aztán kisül, hogy az állatkertben egy ápoló, és ha nem látja senki, a majom ketrece előtt szokott szavalni és eljátssza az összes Shakespeare hőst, a majmok legnagyobb tetszésére. Egy másik asztalnál ott ült a filmíró is, Moore mindjárt átment hozzá és elmondta az ötletét, hogy ezt is vegyék bele. Közben már előbb a pincér legalább ötször odajött hozzánk, de Moore mindig elkergette, mert nyakig benne volt a mesélésben. Amíg ő átment az íróhoz, Moore-né megrendelte az ebédet, kérdezte, hogy mi mit akarunk, de mondtuk, hogy csak válassza ő ki. Ettünk remek bouillon levest, beefsteaket zöldbabbal és krumplival, tésztát és gyümölcsöt. Moore alig evett, általában mindig irtó keveset eszik, a felesége annál jobban táplálkozik. Beszélgettünk mindenféle filmtémáról, elmeséltük neki azt a tükör történetet, de azt mondja, hogy nem lehet megcsinálni. Egyszer beadtak hozzájuk egy hasonló témát, hogy egy ember mit csinál, mikor egyedül van, és azt hiszi, hogy senki se látja. De azt mondja, hogy ilyesmiből nem lehet filmet csinálni. Ellenben kérdezte, hogy ismerjük-e azt a magyar írót, aki a Szent Péter esernyőjét írta. Mondtuk neki, hogy Mikszáth, erre kisült, hogy ő olvasta és neki nagyon tetszett, ebből szeretne egy filmet csinálni. Szerinte olyanféle író lehet nekünk Mikszáth, mint a franciáknak Maupassant. Nem hittem volna, hogy egy angoltól hallhatunk ilyent. Mondtam, hogy az én nagypapám nagyon jóban volt Mikszáthtal, erre megkért Moore, hogy érdeklődjük meg, vajon van-e még szerzői jog és kié, hogyha filmet csinálnak kell-e fizetni. Megint egy komissióra kérlek meg, Mamikám vagy Apu, ha véletlenül találkozol valami íróval. Van egy Szerzői Egyesület, vagy valami hasonló, azt hiszem, Heltai az elnök, de ez nem is fontos, csak azt kéne 162
