Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
fekete blúz volt szürke szoknyával, nagyon ízlésesen öltözik. Moore azt akarja, hogy ebben fesse le Matyi, van egy sziámi macskájuk, az is legyen rajta a képen. Még egy macska is, szegény Matyinak lesz mit festeni. A házról az aquarellt megnézték, persze ez csak olyan vázlatos volt, de nagyon tetszett nekik és azt mondták, hogy jó lesz. Egész idő alatt úgy beszélgettünk és nevettünk, mintha régen ismernénk egymást, igazán nem hittem volna, hogy ilyen jóba leszünk velük. Meséltek Korda Sándor jachtjáról, amin ők is voltak egy pár napig Szicíliában, aztán a kapitány és a legénység feljöttek Rómába és Moore-nak kellett kalauzolni őket. Ebéd után ittunk feketét és a feleség nagyon panaszkodott, hogy Moore mindig rohan, nem eszik, nem alszik rendesen, mert annyi dolga van és magánéletre nincs ideje. Az biztos, hogy rém pocsékul néz ki. Ezután bepréseltük magunkat a Topiba, a nő vezetett és a Via Veneto fele mentünk. Közben Moore azt mondta, hogy álljon meg és ő kimászott a kocsiból és bement egy üzletbe. Mikor visszajött egy csomaggal, azt mondja nekem, hogy utólag bár, de minden jót kíván a szülinapomra és átnyújtott egy dobozt. Mit szóltok, milyen helyes mókus! A dobozban fényes, színes papírban rengeteg cukor volt. Küldök mintát a papírokból. Ilyen helyeset még nem láttam. Mindenféle színűek, és mindre rá van írva, hogy mi van benne. [...] Mondtuk, hogy mi itt akarunk maradni Rómában, mert nagyon jól érezzük magunkat és semmi kedvünk sincs elmenni a francba. Moore-né nagyon helyeselt, mert ő sem akar menni, csak Moore töri ezen a fejét. Beszéltek a puli üzletről is, de remélem azt a levelem már megkaptátok. A Via Venetón Moore percenként kiintegetett a kocsiból, mindenkit ismer. A felesége meg is kérdezte, mondd, hány embert nem ismersz te Rómában? Ezután mi kiszálltunk és elbúcsúztunk, nekik valahova el kellett menniük. Búcsúzásnál Moore kezet csókolt nekem, egész meghatódtam. Feliciék elutaztak egy hétre, előzőleg az öreg gáz, tűz és betörő elleni védelmi előadást tartott nekünk szakszerűen. Rém mulatságos egy alak. Egy heti kajapénzt visszafizettek és ajánlottak egy olcsó vendéglőt. Az újságban olvastam, hogy felfedezték a szárnyatlan csirkét és le is volt fényképezve. Sokkal nagyobb a combja és a mellehúsa, de Matyi azt mondja, ő nagyon szereti a szárnyát és inkább a régimódi csirkék mellett marad. Különben rengeteget nevettünk, mert eszünkbe jutott, hogy az amerikai nő, aki megvette az aquarelleket, hazautazik és kiakasztja a lakásában és ott fog lógni Matyi képe. Majd jönnek a látogatók és esetleg megnézik, hogy ki festette. Hát nem mulatságos? A sárga kabátról még nem is írtam, ez az egyik darab a ruhatáramban. Mindenki megnézi, estefele fel szoktam venni, ha hűvös van, vettem már hozzá egy bársony övét és irtó csinos az egész. [...] Most más újság egyenlőre nincs, majd megírjuk, hogy mi lesz a portréfestéssel. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa Sok csók, pá-pá Matyi 77-Róma, i949.október 25. Édes Mamikám és Apu, megkaptuk 16-án írt leveleteket és az olasz rendhagyó igék tömegét. Közben Matyi elkezdte Moore-nét festeni, egyelőre csak rajzokat csinált róla és egy aquarelt. Csütörtökön kezdte el és pén-159
