Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL teken is folytatta. Moore borzasztó náthás volt és pénteken ő is otthon maradt, meghívtak minket ebédre. Én csak egyre mentem oda, Matyi már tizenkettőkor elkezdte a festést. Kissé dobogó szívvel csengettem be, de ezek olyan helyes emberek, hogy én se félek már tőlük. A nő nyitott ajtót, egy kis előszobába lép be az ember, innen egy falépcső vezet felfele. Ok teljesen átalakították még a falakat is, mert egy emeletbe bele építettek kettőt. így olyan a lakásuk, mint egy galambdúc, vagy hajókabin, rém barátságos és mulatságos. Az előszobából a „földszinten” nyílik a hálószoba és a többi szoba az „emeleten” van, oda falépcső vezet fel. Fent van egy ebédlő, egy „living-room”, vagyis szalon és a konyha, de mi ezt nem láttuk, egy átadogató nyílás köti össze az ebédlővel. A szobák elég kicsik, zöldes világítás van, az egész olyan, mintha a tenger alatt lenne. A bútorok egész modernek és minden nagyon ízléses, az ebédlőasztalon két tengerész viharlámpaféle van. A plafon kazettás, de egész kis kockákban, ez még Napóleon korából maradt. Könyvtár is van, kaptunk is kölcsön egy remek könyvet, erről külön írok. A képek egész jók, van egy állítólagos Andrea del Sarto, de Moore se hiszi, hogy az. Azért nagyon szép kép, nekünk tetszett. Van egy nagy keretben egy csomó fénykép össze-vissza beletéve, Moore és Cocteau, Moore és Michele Morgan, Moore és egyéb filmnagyságok stb. Michele Morgan nagyon szerény, kedves és intelligens nő, azt mondja Moore. Ezen a fényképen még szebb, mint a filmekben, mert nincs úgy agyonfésülve és szépítve. Az ebéd nagyon finom volt, de semmi különös, spagetti vesepecsenye rósejbnivel, salátával és gyümölcs. Ez egy nagy tálon volt, szőlő, alma, körte, és banán, csodálatosképpen mindnyájan a banánt ettük meg. Ezután még egy különlegesség jött, amit a Moore vásárolt be, egy brazíliai csemege, valami fa belseje, amit állítólag a brazilok a legjobb ínyencfalatnak tartanak. Fehér, kb. olyan állaga van, mint a spárgának, csak idomtalan darabokban van. Mi tagadás, nekünk nem ízlett és Moore-éknak sem, ők is otthagyták és megállapítottuk, hogy a braziloknak nincs ízlésük. A Moore-né panaszkodott, hogy a férje mindent megvesz, ami furcsa és lehetetlen dolgokat hoz haza. A két cica folyton ott sündörgött, rém helyesek, kormos a pofájuk és a fülük, olyan serdülőkorban vannak és testvérek. Moore-né imádja az állatokat és csak azért nem tartanak kutyát, mert azt sétálni kéne vinni, de ők is jobb szeretik a kutyákat. Nagyon szeret lovagolni is, de itt városban nem érdemes. Matyi csinált két rajzot róla és egy aquarellt, nagyon hasonlít hozzá és tetszett nekik. Végül lemondtak a macskáról, mert egy egész kis kép kell nekik, a nő szüleinek akarják adni Karácsonyra és azok nagyon gyakran utaznak, így minél kisebbnek kell lennie. Persze a nő beleszól, hogy nagyobb legyen a szeme, a gallérja fel legyen hajtva stb. de azért nagy tisztelettel vannak Matyi iránt, az ő szemükben ő egy „művész”, aki más, mint ők. Mi ezen rengeteget nevetünk, de persze nem a Moore-ék előtt. Azért én is megilletődtem, hogy így hasonlítanak a nőre a rajzok, elég nehéz rajzolni, mert folyton mozog, hol a telefon szól, hol a szakácsnő jön be, szóval nem ül nyugton öt percig. [...] Holnap elkezdi az olajképet, sajnos a nő azt akarta, hogy szembe nézzen teljesen, de valamilyen csak lesz, fő az, hogy a kezeket és a macskákat nem kell ráfesteni. Mindenesetre nehéz ügy a portréfestés. Beszélgettünk könyvekről is, nekik jó barátjuk Graham Greene70, egy remek angol író. Mi Ausztriában megvettük egy könyvét és nagyon tetszett. Ok kölcsönadták egy novelláskötetét, az első novellából csinálták azt a Ledőlt bálvány című filmet. A novellák kitűnőek, a legtöbb arról szól, hogy 70. Graham Greene (1904-1981) író, újságíró. Regényeivel az egész világon nagy népszerűségre tett szert. Magyarra lefordított művei közül a legismertebbek: Isztambuli vonat (1932), A harmadik (1950), A csendes amerikai (1955), Utazások nagynénimmel (1969). 160
