Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL mert nem tudtuk elképzelni, hogy honnan szerezhetnénk egy pulit. Ma Matyi leszállította a Palazzo Bonapartét, ami Moore-nak borzasztóan tetszett és rögtön kifizetett 10.000 lírát. Ezután bemutatta Matyit, mint kisült, a pulis nő bátyjának és ez rögtön elkezdett kérdezősködni. Nagyon ismeri a puli viszonyokat, mert azt mondta, hogy a pesti állatkertből szeretne, mert ott vannak a legjobbak. Mi arra gondoltunk, hogy menjetek el az állatkertbe és érdeklődjétek meg, hogy lehet-e egyáltalán pulit exportálni? És vajon lehet-e külföldön kifizetni? Ha lehet, akkor a következő feltételei vannak a nőnek: egy hím és egy nőstény kell, lehetőleg fehér vagy szőke (én nem láttam még ilyen pulit). Persze férj és feleség egyforma legyen színben. Jó fogai és szájpadlása legyen, harapjon is.(??) Legyen pedigréje, erről ő egy másolatot kér előre és egy fotót a puliról. Azon kívül, hogy mennyibe kerül, milyen korú és egyéb részleteket. Amennyiben egyáltalán ki lehet küldeni a pulikat, akár vasúton vagy repülőgépen, úgy mi a következőkre gondoltunk: ha elérhető ára van a pulinak, akkor vegyetek két pulit és nekünk küldjétek el ajándékba. Persze csak akkor, ha a nőnek az előre megküldött adatok és fényképek megfelelnek. A nő nagy kutyabarát és mindenáron szeretné a pulikat. Az egészet mától számítva egy hónap alatt kéne lebonyolítani, mert ők aztán hazautaznak. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az egészből, én nem nagyon hiszek benne. Ha lehet, Mamikám, minél hamarabb érdeklődd meg. Most nem is írok többet, hogy gyorsan elmenjen ez a levél, de holnap leírom részletesen az ebédet. Ma kaptuk meg 14-én írt leveledet és a 10-én írtat egy pár napja. A diadalívből sokat okult Matyi, a Palazzo Bonapartét már úgy csinálta meg, ahogy Apu javasolta, az ég feketével való lazúrozása és az aranyokkeres árnyékok jól beváltak. Na, pá-pá, sokszor csókol szeretettel Zsuzsa Csau-csau, illetve vau-vau Matyi 76. Róma, 1949. október 19. Édes Mamikám és Apu, most leírom részletesen az ebédet Moore-éknál és az újabb eseményeket. Aznap Matyi festette a Palazzo Bonapartét és úgy fél kettő felé már éppen gondoltuk, hogy nemsokára felmegyünk hozzájuk, mikor megállt mellettünk egy Topi és kiszállt Moore felesége. Kisült, hogy nincs villany és ők nem tudnak főzni, így egy vendéglőbe megyünk el. Ezt még nem írtam, tipikus olasz szokás, hogy időnként egyszerűen órákig nincs villany, de ez nagyon gyakran előfordul. Persze a villamosok azért járnak, csak a lakásokban nincs. Szóval mi is beültünk a Topiba (a nőnek ez a külön kocsija) és elmentünk a Főposta mellett egy kicsi, de méregdrága vendéglőbe. Moore már ott ült az egyik asztalnál és nagy örömmel üdvözölt minket. О előre megrendelt mindent és rögtön hozták is az előételt, mindenkinek egy akkora nagy gombát, mint a tányér. Ilyet még nem láttam, nagyszerű íze volt. Ezután egy fél óráig vártunk a következő ételre és közben sört ittunk és beszélgettünk. Mindketten irtó helyesek, Moore nem angol, hanem ír, ezért ilyen közvetlen és kedves ember. A felesége is régen van Olaszországban, az apja itt él Torinóban. A következő étel remek bifsztek volt rósejbnivel és salátával, utána torta. Meséltük, hogy kaptam ruhákat a szülinapra, akkor a zöld pettyesben voltam, ami nagyon tetszett nekik. A nőn egy 158
