Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC megy haza, ha nincs semmi estély. Tényleg rém pocsékul néz ki, legalább tíz kilót lefogyott. Mikor néha látjuk az irodában, látszik, hogy csak ő tud mindenről, és ha nincs ott, mindenki bóbiskol. Ha megjelenik, egyszerre megtelik élettel minden, a gépírónők rohangálnak ki-be, minden percben jön valaki, szól a telefon, és mindent ő intéz el. Az biztos, hogy nagyon ügyes ember, rém határozott és hidegvérű, olaszul, franciául, németül épp olyan jól beszél, mint angolul. Kitett minket a kocsiból a Piazza Venezián és meghívott holnap ebédre hozzájuk! Matyi egy fakir, nincs is meghatva, de én izgulok, hogy milyen lesz. Mindenesetre megnéztük belülről is a házat, ha már ott voltunk. Nagyon kellemes udvara van, olyan, mint a Palazzo Mattéi. Van egy kis kút a fal mellett és fölötte mindenféle szobortöredékek beillesztve a falba. Ezen kívül egy furcsa vaslámpa is lóg a falból. Ezt sokkal jobb lenne lefesteni, mint kívülről a házat, de hát Moore-nak az kell. Nagyon érdekes lehet ilyen házban lakni, de biztos rengeteg pénz kellett ahhoz, hogy kényelmes lakásuk legyen egy ilyen régi, vastag falú, kis ablakú épületben. Holnap elmegyünk az Almádhoz és megpróbálunk egy fényképet venni a házról, így sokkal könnyebb lenne megrajzolni. Ma délután Matyi elment egy kis blokkal és kiállt a tér közepére és lerajzolta, amennyire lehet, de ez nem a legnyugalmasabb hely és nem tudott sehova leülni. Azért így is csinált egy skiccet, ha nem sikerül fényképet venni, akkor erről fog csinálni egy aquarellt. Tegnap, azaz 13-án vettem egy Totót, mert itt ez nemzeti szenvedély és kitöltöttem, de persze dunsztom sincs, hogy miféle csapatok vannak. A cetli pont olyan, mint nálunk volt. Most kíváncsian várom a vasárnapot, nagy a gyanúm, hogy ha egy kicsit is hozzáértő látná az én cetlimet, biztosan a hasát fogná nevettében, de azért bízom a 13-ában. Igaz, hogy már eddig is elég mázlit hozott, meg lehetnék elégedve. így most utólag rájöttünk, hogy szegény Vincének pont akkor írtuk azt a rengeteg kétségbeesett levelet, mikor neki az esküvője volt, így nem lehet csodálkozni, hogy akkor nem lelkesedett értünk. De most már egész biztos, hogy sose fog cserbenhagyni, mert nagyon jókat írhatott rólunk Moore-nak, Matyit úgy mutatta be a múltkor a reklámfőnöknek, mint Kordáék jó barátját. Már én is egész jól beszélgetek angolul Moore-ral, mindent megértek és mindent meg tudok mondani, ha nem is a legtökéletesebb angolsággal. A legmulatságosabb, ahogy Matyi beszél olaszul. Pont olyan, mint Apu, a legnagyobb pléhpofával folyékonyan beszél össze-vissza, ahogy jön, belekever lehetetlen francia szavakat és az igeragozáson átsiklik. De azért őt is megértik, én nem beszélek olyan folyékonyan, de ha valamit kimondok, az olaszul van. Már előfordult, hogy mikor én olaszul beszéltem az olaszok megértették és Matyi nem, utána megkérdezte, hogy most mit mondtam. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa Huj-huj-hajrá Matyi 7 5-Róma, 1949. október 18. Édes Mamikám és Apu, mielőtt bármit is írnék, rátérek egy üzleti ügyre. Moore már múltkor említette az ebéd alatt, hogy egy amerikai nő meg akar ismerkedni velünk, mivel a magyar pulik nagyon érdeklik. Különben nagy kutyagyűjtő és akar egy puli házaspárt. Mi semmi érdeklődést nem mutattunk az ügy iránt, 157
