Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL írja, hogy adjon annyi pénzt, amennyi nekünk kell, ha szükségünk van bármire, mindent intézzen el és vigyázzon, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Rögtön megkérdezte, hogy nem kell-e még pénz erre a hónapra, mire mi mondtuk, hogy nem. (Hö-hö). Kisült, hogy Vince csak most házasodott meg, mikor Cap d’Antibes-ben volt, az volt a nászútja. Moore szerint egy irtó helyes, szimpatikus nő és valami kiállító szalon tulajnője Londonban. Ez nem rossz. Utána a portréról beszélgettünk, és Matyi megmutatta neki a Christmas Cardokat, nagyon tetszettek és megrendelte a Palazzo Bonapartét, ahol ők laknak. Azt akarja, hogy erről csináljon aquarellt, ő azt megveszi és lenyomatja Christmas Cardnak és azt fogja küldeni az ismerőseinek. Ha a portré jól sikerül, akkor valószínűleg egy grófnét fest meg Matyi a két kislányával. Hát ez rémes! Mi lesz ebből? Nem baj, addig nem gondolunk rá, előre nem izgulunk. Ezután, megkérdezte, hogy nem akarunk-e megnézni egy új filmet, épp most vetítik, ennél több se kellett persze. Bevitt egy sötét terembe, már épp elkezdték. Hatalmas fotelek voltak és az egész teremben rajtunk kívül három ember ült. Moore otthagyott minket. Előre bocsátom, hogy ez volt a legjobb film, amit életünkben láttunk. A London Film csinálta Bécsben, fele osztrák színész, fele angol és mindenki a saját nyelvén beszél. A négy zónában játszódik, ha előfordulnak oroszok, meg franciák, azok is a saját nyelvükön beszélnek, de ezeknek kis szerepük van. A főszereplő Orson Welles, sajnos Ti nem ismeritek, egy nagyszerű színész, vaddisznó arca van és mindig gonosz embereket játszik, vagy legalábbis gyanús alakokat. Itt egy feketéző banda feje, egy amerikai, aki a penicillint ellopja a kórházakból. A történet rém bonyolult, de nem is az a lényeges, hanem ahogy meg van csinálva a film. Sajnos nem láttuk az elejét, hogy ki a rendező és operatőr, mert ezeken múlik minden, most már rájöttünk. A filmnek minden egyes kockája olyan remekül volt megcsinálva, végig úgy figyeltünk, hogy majd kiesett a szemünk és nagyon jó kísérő zenéje volt, csak egy cimbalomszerű hangszer, amit folyton pengetnek. Az egésznek tökéletes a hangulata, pontosan ilyen Ausztria, az osztrákok utálják az angolokat és az idegeneket, minden romos még, az utcák nincsenek jól kivilágítva. Nagy nevetés közben felfedeztük Siegfried Breuert az egyik kis szerepben, először nem tudtuk, hogy honnan olyan ismerős. Egész fantasztikus, hogy mi már kiket ismerünk. [...] Mikor kivilágosodott a terem, akkor láttuk, hogy hol vagyunk. Kb. húsz fotel volt, irtó guszta kárpitozással, és egy nagy vászon, ezenkívül semmi más. A három pali odajött hozzánk, bemutatkoztak, és angolul megköszönték nekünk a vetítést, és azt mondták, hogy nagyon tetszett. .Mielőtt időnk lett volna tiltakozni, lementek és beültek egy Cadillac-ba és elrohantak. Mi gyalog hazasétáltunk, nemsokára telefonált Póló, hogy az amerikai nőnek eladott három aquarellt 15.000 líráért! Mint kisült pont azt vette meg, ami szerintünk a legkevésbé jó, a Medici villa előtti kutat, a Laghettót és még egyet. Matyi mondta Pólónak, hogy természetesen kap belőle részesedést, erre majdnem megsértődött és kijelentette, hogy erről ne is próbáljon még egyszer beszélni. Majd meghívjuk vacsorára, vagy valami hasonlóra. Most abszolút meg vagyunk nyugodva, hogy Vince ennyire gondunkat viseli és Moore ilyen fantasztikusan kedves, azért ez most már nem csak Vincének köszönhető, hanem látszik rajta, hogy szeret minket. Ma délelőtt a kocsiján elvitt hozzájuk, hogy megmutassa, milyen szemszögből akarja a házat, ami a Piazza Venezián, a Corso sarkán van. A ház nagyon szép, egy furcsa zöld skatulya van az első emeleten ráragasztva, valami kis fedett balkon és minden ablak másmilyen. Itt halt meg Napóleon anyja. Mialatt odafelé mentünk beszélgettünk Moore-ral és rémesen panaszkodott, beteg a sofőrje, neki kell vezetni is és rengeteg dolga van, a feleségét sose látja, pedig csak egy fél éve házas. Úgy szólván csak társaságban találkoznak, reggel nyolckor megy el hazulról, és este tizenegykor 156
