Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL 65. Róma, 1949. szeptember 12-13. Édes Mamikám és Apu, tegnap kaptuk meg 6-án írt leveledet, rém előkelő nálunk a levélkézbesítés, mert a kapu alatt minden lakónak van egy helyes kis levélszekrénye és abba dobja a postás a leveleket. Felici néni a bevásárlásból hazajövet mindig felhozza a leveleket. Nagyon érdekes a Barnum cirkusz67 története, a nevét én is hallottam, csak nem tudtam sose, hogy Amerikában született. Remélem, idővel mi is követjük a példáját, bár itt meggazdagodásról szó sem lehet, az ember örülhet, ha meg tud keresni majd annyi pénzt, amiből megélhet. Ha valaki sok pénzt akar keresni, annak Európából minél messzebb kell menni, mert itt sok az eszkimó és kevés a fóka. De mi inkább nem akarunk meggazdagodni, hanem itt maradunk. Szombat este Matyi már teljesen bele volt zöldülve a festésbe, ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba. Az újságban zseniális módon csak a mozik neve és a film címe van felsorolva, semmi más. Rómában annyi mozi van, hogy minden utcára kettő jut és mindben olyan filmeket adnak, amit mi még nem láttunk. Végül is a házigazdák tanácsára a „ház” mozijába mentünk, a tőlünk két lépésre lévő hatalmas, modern moziba. Valami mulatságos amerikai filmet adtak előtte híradóval, mi ezt csak a közepétől láttuk, mert sose tudjuk, hogy mikor kezdődik az előadás. A filmen sokat nevettünk, de többet azon, hogy az olaszok hogy nevetnek, mert persze a beszédből alig értettünk valamit. [...] Tegnap este (vasárnap) Virányiéknál voltunk, ott volt Póló is nyakkendőben. Kérdeztük, hogy mi baja van, kisült, hogy valami svájci ismerősük érkezett ide, aki meghívta őket előkelő helyekre vacsorázni és a pénzt is adott nekik. Rövid úton nagy művészeti vita fejlődött ki. Matyi és Póló nagyban hülyézték egymást, de utána a legnagyobb békességben tovább beszélgettek másról. Póló is egy olyan Hantai féle absztrakt, csak azt nem értem, hogy az ilyeneknek miért tetszik Leonardo da Vinci. Virányiék még mindig itt rostokolnak, úgy látszik, sose sikerül nekik elmenni. Most állítólag Máltából fog indulni egy hajó és talán sikerül helyet kapniuk. Rengeteg olasz vándorol ki Kanadába, azért olyan zsúfoltak a hajók. Mikor este hazajöttünk a Mediciből, a házigazdánkat az utcán találtuk, fel-alá járkált és magában motyogott. Kisült, hogy a kapukulcsokkal van megakadva. T.i. adott nekünk is külső kapukulcsot, de van a lépcsőháznak egy külön ajtaja, ehhez is kaptunk külön kulcsot. Mikor a moziból hazajövet be akartunk menni, a külsőt ki tudtuk nyitni, de a belsőt nem és csöngetnünk kellett a házmesternek. Itt ez nem szokás, a házmester egyszerűen ki se jön, mert mindenkinek van kulcsa és a vendégeknek ledobják a kulcsot és kiengedik őket. Végül nagy nehezen előkapartuk a házmestert és kinyitotta az ajtót. Másnap közöltük Felicivel, hogy rossz a kulcs. Már eddig is észrevettük, hogy kicsit süsü, de a kulcs végleg felborította lelki egyensúlyát. Azóta nem alszik, nem eszik, folyton lemegy az ajtóhoz és próbálgatja a kulcsot, vajon miért nem jó. Az előszobában járkál fel-alá naphosszat, a felesége remek pofa, állandóan nevet rajta és most már nincs úgy megijedve tőle, rá se bagózik. Nagyon helyes nő, semmi bajunk se volt a mosással, ő mindent elintézett. Összesen 350 lírát kellett fizetni a donnának a mosásért, a mosodában egy ingért kértek volna 80 lírát. Én mondtam Felicinének, hogy majd ki-67. Az USA-ban a cirkusz 1778-ban született meg Philadelphiában, fénykorát pedig a Barnum Cirkusz jelentette, amely Buffalo Bill lovaglóművésszel hódította meg a világot. Levelek otthonról. Szönyi István és Bartóky Melinda levelei Szönyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960), PMMI, Szentendre, 2009, 45. levél, 121. o. I42
