Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Voltunk a Ponte Nomentanánál, amiről Apu írt, hogy ő is lefestette, gyönyörű szép híd, csak a folyó nyamvadtka, mert nem volt eső már hónapok óta itt. Van egy aquarell a Colosseumról is, eleinte nem is akarta lefesteni Matyi, mert olyan nagy böhönc, hogy rá se fér a papírra. Jó messze mentünk tőle a Palatínus felé, a kép szélén egy közeli romfal van, messzebb látszik a Colosseum, így nagyon jól néz ki, de ilyen helyeken azért nem jó festeni, mert mindig sokan vannak. Most kitaláltuk azt, hogy Matyi mindig csak lerajzolja, de pontosan a dolgokat és otthon festi ki, mert öt óra előtt nem lehet elindulni, mire odaérünk félhat-hat és hét-félnyolc felé már sötétedik. Azt mondja, nemsokára már úgy fogja festeni a romokat, hogy futószalagon kirakja a papírokat és először mindegyiken megfesti a pirosakat, aztán a zöldeket és kékeket. Tegnapelőtt voltunk Runnyainál délelőtt, nagyon megszeretett minket és mindig nagyon kedves. Mikor elmeséltük neki újabb kereseti lehetőségünket, azt mondta, hogy ez egy remek ötlet, ezzel sok pénzt lehetne keresni. Csináljon Matyi öt-hat kis aquarellt, ezeket füzetbe kötjük, és ilyen füzeteket kell eladni a nagy hotelekben, neki vannak ismerősei, majd segít. Azt mondja, hogy szerinte ebben van fantázia, csak elegánsan kell tálalni a dolgot, a lehető legjobb papíron, stb. Az biztos, hogy most idegenáradat lesz itt, mert a Szentévre egész egyetemek, egyesületek jönnek mindenhonnan, ősszel különben is tele van itt minden. Máris látni a forgalmon, hogy rengetegen vannak, pedig még csak szeptember eleje van és nagy a meleg. Most az a fontos, hogy Matyi hamar fesse meg az aquarelleket, mert Moore huszonöt-harmincat mondott, az amerikai nőnek Póló tízet akar vinni, Runnyai meg füzeteket ajánl. Kíváncsi vagyok, hogy az eladás hogy fog menni, de Moore egész egyszerűen azt mondta, hogy majd ő eladja. Anyagilag most egész tűrhetően állunk, a spórolt pénzünk mind megvan, de ehhez lehetőleg nem akarunk megint hozzányúlni, inkább takarékoskodunk. Nagyon finom és sok ennivalót kapunk, Felici néni remekül főz. Kajára külön nem is kell költeni, legfeljebb fagylaltra, meg ilyesmire. Moziba nem megyünk, mert Matyi folyton fest, de most jönnek majd az új filmek, mert befejeződött a velencei Biennále, egy csomó filmet mutattak be ott. A London Film is nyert egy első díjat, filmzenével. A legjobb rendezés a „ Kígyó verem” című amerikai film lett, abból a könyvből csinálták, amit mi is olvastunk. Ezt okvetlen meg fogom nézni, nagyon kíváncsi vagyok. Egy képes újságban láttam fényképeket Cap d’Antibes-ről, ez a legdrágább fürdőhely a világon, ott nyaral most Vince. Egy csomó sziklán van egy pár luxushotel, egy szoba egy napra 5.000 frank. Már egész jól tudunk olaszul, az újságot teljesen megértjük, Feliciékkel is tudunk beszélgetni. Lehet itt mindenféle magyar újságot is kapni, de eddig még nem vettünk. Hétfőn lesz nálunk mosás, már egész háztartás lettünk. Feliciék mosónője jön órabérbe és kimossa Matyi ingeit, meg a pizsamákat, a többi dolgot én szoktam mosni. Ha megszáradt a holmi, majd én kivasalom, a konyhában lehet vasalni. Már ugyanolyan otthonosan érezzük magunkat, mint Frau Heckelnél, ezeknek nincs gyerekük és örülnek, hogy törődhetnek velünk. Úgy látszik, a lakásokkal nekünk mázlink van. Pá-pá, írjatok továbbra is ilyen sokat, kösz szépen mindent, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa Legközelebb lerajzoljuk a Corso Triestet, most feladom ezt. Csau-csau Matyi (Ez itt a szerbusznak megfelelő köszöntés) Csau
