Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC

adjon minden hónap elején 50.000 lírát és próbáljon állást szerezni. Moore mindent meg fog próbálni, de azt mondta rémes emberek ezek a Kordák, majdnem mindennap küldenek neki valakit, hogy azt helyezze el. Viszont a cég állandóan ír neki, hogy csökkentse a római költségeket. Azt mondta, hogy ő felvenné Matyit, hogy ragasszon egész nap bélyegeket a levelekre, de erre már van öt kisasszony, titkár, portás és még azoknak sincs elég dolguk. Matyi mesélte neki, hogy talán egy amerikai nő fog venni Rómáról aquarelleket, mire a Moore felragyogott és azt mondta, „látja, ebből már lehet valamit csinálni”, fessen meg 25-30 aquarellt és vigye el neki, ő majd remekül elsózza a Grand Hotelben, van ott annyi gazdag ember, mint a szemét. Itt Rómában állást kapni nehéz, de ilyen dolgokból remekül meg lehet élni. Ezen kívül azt mondta, hogy ő írt a Vincének, hogy 50.000 lírából két ember nem tud megélni és ő havi százat ajánlana. Mindjárt előszedte a titkárát és kitöltött egy csekket egy másik 50.000-ről. Matyi azt mondja, hogy olyan barátilag viselkedett, ami egy angoltól egész szokatlan, hogy ő nem győzött csodálkozni. A végén, mikor kikísérte, azt mondta, hogy well, nem kell kétségbeesni, nehogy azt higgye, hogy nekem mindig ilyen jól ment, mikor olyan korú voltam, mint maga, én is hat évig voltam munkanélküli Londonban. Még hozzátette, hogy minden héten kétszer hívjuk fel, hátha van valami állásra kilátás és hogy engem üdvözöltet. Szóval ő egy angyal és Vince is az. Csak mi vagyunk két nagy marha, mert mindenfélét elképzelünk, hogy megharagudtak ránk, stb. Ezek mind rém elfoglalt emberek, nem is tudnának megsértődni, mert nincs is idejük rá. Igaz, hogy semmi ok se lett volna rá. És még Titeket is megrémisztettünk, de akkor tényleg borzasztóan kétségbe voltunk esve és valakinek ki kellett panaszkodni magát az embernek és senki más nem érez úgy velünk a hepe-hupában, mint Ti. így most a lakásunk ki van fizetve kajával együtt (kivéve a vacsorát) egy hónapra, kifizettük ma a panziót is, ahonnan eljöttünk végre és így tisztán van 50.000 líránk. Most okulva az előző tapasztalatokon, nagyon spórolunk, semmi Gigli és hasonlók, csak vacsorára veszünk mindig finom dolgokat.

Ma reggel búcsút mondtunk a Medici panziónak, a fal utoljára pipik még egyszer, (közben megérdeklődtük és tényleg a Márai féle kád szisztéma a magyarázat. Ha túl sok a víz, a felső lefolyón kifolyik, az az udvarra nyílik. Ilyenkor alulról elkezd ordítani a házmester, hogy Medi-si!, és a szobalány rohan elzárni a csapot).

Virányiék egyszerűen nem hiszik el, hogy mi tényleg harmincháromezret fizetünk itt, azt mondják, hogy talán egy személyre? Jellemző az ilyen gazdag tehetetlen emberekre, hogy itt vannak egy éve és ebben a rohadt drága panzióban laknak. [...] Mi Taxival „hurcolkodtunk”, a nagy koffer miatt, de nem vagyunk túl messze, így nem került sokba. A házmesterrel már összebarátkoztunk, mert a lift nagyon vacak, sosem akar elindulni. Van benne egy automata persely, abba kell bedobni valami plecsnit és a perselyt boxolni kell, akkor elindul a lift. Erre Matyi mondta, hogy „Modernissimo”. Ez annyira megtetszett neki, hogy egy félóráig röhögött, mármint a házmester. A Felice házaspár sorfalat állt, és a bácsi azt mondta, buon arrivati!, mikor bejöttünk. Rögtön kipakoltunk, egyetlen balhé történt csak, hogy a tinta valahogy kifolyt, szerencsére egy dobozban volt benne a levelekkel együtt és csak pár levél lett tintás. A szobánk nagyon helyes, a bútorok nem túl szépek, de világosak. Két ágy van egymás mellett, két éjjeli szekrény lámpával, egy háromajtós szekrény, rajta nagy tükör, egy sublód, ezen is tükör és egy író- avagy toalettasztal, szintén tükörrel, négy székkel. Minden egyes bútordarabon egy dísz pleesni van, szerencsére picike, kis gyermekek egy tál körül táncolnak, és körül rózsák vannak. Ilyen agyalágyult dolgot még nem láttam, a sima fán, pl. az ágy támláján van ez a bronz pleesni felszögezve. De azért nem olyan feltűnő, Matyi észre sem vette, csak én mutattam meg neki. A legremekebb a balkonunk, egy nagyszerű zsalu van az ajtón. Felébe ki lehet nyitni, akkor csak ablak, ha teljesen kinyitjuk, akkor

137