Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL ajtó. A zsalu zöld. Rögtön felakasztottuk az összes Tüncsikéket, Zebiket a falra, hál’ Isten, itt nincsenek olyan ronda képek, mint Heckeléknél, csak egy „gobelin” Mária lóg az ágyunk felett. A szalonban ellenben van egy lenyűgöző borzalom, egy nagy gobelinszerű kézimunka, nem tudom, hogy hívják ezeket. Valami másolat a Hajnal, vagy mi, Matyi úgy emlékszik, ez egy Guido Reni, egy fehér ló ágaskodik és utána jön Aurora meg egy csomó nő szörnyű piros és kék ruhákban. De szerencsére ez nem a mi szobánkban van. Most majd egypár fényképet is ki fogunk akasztani, csinálunk nekik passepartout-t. Úgy örülünk, hogy végre megint van saját vackunk, mert egy panzió mindig olyan sivár és unalmas, az ember úgy érzi, hogy nemsokára úgyis elmegy, kár kipakolni. Házigazdánk nagyon akkurátus férfiú, azt sütöttük ki, hogy biztos nyugalmazott katona. A felesége úgy fél tőle, hogy alig meri kinyitni a száját a jelenlétében, pedig nagyon nyeszlett ember és az asszony eleinte olyan tűzről pattant nőnek nézett ki, de úgy látszik, nem az. Nem értem, hogy miért félhet tőle, semmi fenyegető nincs benne, csak rengeteget beszél és saját magát nagyra becsüli, de ez az általános olasz tulajdonság. Most roppant boldog, hogy mi itt vagyunk, rögtön elrohant és bejelentett minket és nem győz tevékenykedni. Ma még itt ettünk a mi szobánkban, de holnap már velük ebédelünk az ebédlőben. A konyha és a fürdőszoba gyönyörű tiszta, minden csempézett, a fürdőszoba pont olyan, mint a mienk volt. A konyhában van két kis kakas, ezek ide-oda sétálnak és kényeztetik őket. Póló azt mondta, hogy ilyen tisztaságot ő még olasz lakásban nem látott, úgy látszik, lakásszerzésben nekünk mázlink van. A környék remek, sok a fa, valami örökzöldek, de se nem ciprusok, se nem pineák, rendes fa formájuk van és nagy lombjuk, de tűlevelűek. Mindenféle autóbusz megállója is közel van, azt már írtam, hogy a házban mindenféle elképzelhető üzlet megtalálható. Itt a lakásban van telefon is, szóval ennél jobbat nem is kívánunk. Az ebéd is remek volt, ezek az olaszok mind jól főznek, eddig még soha sehol sem ettünk rosszat. Spagetti volt, aztán bécsi szelet rósejbnivel és citrommal, utána behoz a nő egy nagy tál gyümölcsöt, hogy azt együk meg. De olyan nagy tálat, amilyet az ember a vendégeknek szokott készíteni, szőlő, körte és őszibarack. De itt minden gyümölcs akkorára nő, hogy meg se lehet ismerni. A szőlő olyan jó édes a sok naptól és alig van magja. Persze nem bírtuk megenni az egészet, mondtuk, hogy hagyja itt, majd délután megesszük. Ebéd után házigazdáink is alszanak, mi is lefeküdtünk és elaludtunk. Eztán megettük a maradék szőlőt, de körte még mindig van. Matyi nagy fohászkodások közepette elment a Forum Romanumra festeni. Most jött vissza, én eközben ezt írtam. Csinált egy aquarellt, angolok raja vette körül és nézték, így kissé kínosan érezte magát. De azért egész jól sikerült, rajta van az a három oszlop és egy diadalív, meg háttérben egy domb fákkal. Most különben olvasási lázban vagyunk, már négy angol könyvet emésztettem meg, tekintve, hogy ingyen van és ha kiolvasta az ember, rögtön ki lehet cserélni. Csak az a baj, hogy ezeket az amerikai bestseller írókat a fene sem ismeri, és sose lehet tudni, hogy melyik milyen lesz. Először kivettem egy 1812-ben játszódó hajótörténetet, ezt csak feléig olvastam el, mert folyton szlengben beszélnek benne és ezt még Matyi sem érti. Aztán egy hülye, érzelmes ponyvát, ezt elolvastam és rengeteget nevettem. A következő ellenben egy nagyon jó könyv volt, Fitzgerald két kisregénye és egy pár novellája. Én ugyan fél füllel hallottam, hogy létezik egy Fitzgerald, de nem tudtam, hogy mi fán terem. Egész jó író, nekem az egyik kisregény különösen tetszett. Most egy kutyakönyv van nálam, a világirodalom híres kutyái. Mindenféle írótól vannak részletek, ahol egy kutya hosszabban előfordul. Dickens, Oliver TwisioőX egy buli története, aztán a David CoppetfieldbcA egy fekete spánielé, van Conan Doyle is, A Baskervillesek vérebe, ezt nem mertem este olvasni, mert már a kezdete is rémes. Mindenesetre amint megláttam a könyvet, egy nagy kutyafej van a tetején, mindjárt tudtam, hogy ez az én esetem. 138
