Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEl Még azt elfelejtettem a mozinál megírni, hogy itt nincs kiírva, hogy mikor kezdődik, bármikor be lehet menni. Akkor az ember a sötétben a fal mellé áll és várja, amíg lát valamit. Aztán elkezd fel alá járni és helyet keresni. Persze mind külön-külön ültünk le, mert egymás mellett rendszerint nincs üres hely. Mi végül Matyival egymás mellé kerültünk. Előttünk egy termetes asszonyság ült egy kis gyerekkel, aki a földön játszott. A gyerek időnként előre ment és a mama felpattant és elkezdte keresni. Elfenekelte, a gyerek elkezdett bőgni, akkor megint visszatette a földre. Néha olyan zaj volt a helykereséstől, hogy maguk az olaszok is megelégelték és elkezdtek fütyülni. Mi pont a film felénél mentünk be, lehet, hogy ez is hozzájárult, hogy ne tetszett. [...] írjatok minél gyakrabban, várjuk a fényképeket is. Pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel Zsuzsa és Matyi 57-Róma, 1949. augusztus 22. Édes Mamikám és Apu, ma reggel kaptuk meg a levelet Jutka63 fényképével, rém helyes kis dundi kölyök, a pöttyös ruhája régi anyag, vagy valami újabb szerzemény? A „fazonja” után ítélve, Anyu alkotása, nem? A vitrinképek gyönyörűek, most már látom, hogy pályát tévesztettél és fotográfusnak kellett volna menned. Ruzsi ezen a képen látszik legjobban, ha az ember ránéz, önkéntelenül azt mondja, hogy mú. Apu olyan, mint egy valódi gazda, rém figyelmesen ellenőrzi Kálmit. De hogyan hozzátok le a szekeret a lépcsőkön? Vagy a szekér lent áll és a Ruzsi lejön? [...] Egyik nap voltunk a Gianicolón, ez gyönyörű szép park, pálmasorokkal, pineákkal és élénk zöld fűvel, ellentétben a többi parkokkal. Még sokkal szebb, mint a Pincio, pedig azt is öntözik és rendben tartják. Loknis és fehér zoknis gyerekek játszanak, illetve szeretnének játszani, ha a kisasszonyuk engedné őket és estefele jön értük a hatalmas luxusautó. Gyerekkorban jobb szegénynek lenni, mint gazdagnak, rém unalmas lehet a gazdagság. Egyik este a Viale déllé Quattro Fontanén jöttünk, mikor orrunkat remek pecsenye illat csapta meg. Egy rém guszta Rosticceria /sülteket árusító vendéglátóhely/ volt ott, egész modern, gusztusos berendezés. Bár tíz perccel vacsora előtt voltunk, Matyi nagyokat nyelt és én erre betuszkoltam. Egy kis kemence-kandallószerűségben, két vasnyárson csirkék pörögtek, már félig pirosán. Mi egy szendvicset ettünk, egy cipó félbevágva, ott az ember orra előtt beletesznek egy pár meleg virslit és megkenik zöldborsóval és mustárral. Remek jó volt, de utána vacsorázni már nem nagyon tudtunk. Rengeteg ilyen Rosticceria van, talán leginkább pesti büfének felel meg, de ezek sokkal gusztábbak, mert kisebbek és barátságosan vannak berendezve. A nyárson forgó csirkéket egyszer kipróbáljuk, ha lesz pénzünk. Itt is adnak a panzióban csirkét, de ők nem nyárson sütik. Most mindennap megiszom egy liter tejet, mert rájöttünk, hogy a tejcsarnokban egy liter tej 80 líra, és mi a bárban 40-et fizettünk egy pohárért. Legfeljebb ha nem bírom meginni az egészet, a maradékot kiöntöm, mert igazán olcsó. 63. Jutka: Kocsis Judit (1949-) Szőnyi Istvánék házvezetőnőjének, Kocsis Kálmánná Zsuzsikának a kislánya, 1949 Húsvétján született Zebegényben. Akkor még a zebegényi házban lakott a Kocsis család. 1З1
