Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)

1949

LEVELEK RÓMÁBÓL

A Tevere másik oldalát még nem nagyon ismerjük, de úgy látjuk, hogy a Vatikánt és a Trasteverét kivéve, az nem olyan szép, mint az innenső oldal. Autóbusszal elmentünk csak úgy nézegetni, minden cél nélkül a Piazza Cavourig és onnan gyalog sétáltunk a Cola di Rienzón. Ez egy széles, modern út, rengeteg üzlettel, de az egész környék nem túl szimpatikus és nem szép. К a fene lehetett ez a Cola di Rienzo64, mi annyit törtük a fejünket és nem tudtunk rájönni, Matyi szerint egy condottieri vagy hadvezér volt, az biztos, hogy olyan neve van. [...]

István napon sokat gondoltunk az egész famíliára, kíváncsian várjuk a beszámolót, hogyan telt el. Remélem, csináltatok újabb családi fényképeket! Matyival el tudjuk képzelni, amint a papák mamák nézegetik a leveleket és fényképeket és beszélgetnek rólunk. Mi is időnként előszedjük az összes fényképeket és kiteregetjük őket egymás mellé.

Na, pá-pá, sokszor csókol Mindkettőtöket szeretettel

Zsuzsa

58.

Róma, 1949. augusztus 25.

Édes Mamikám és Apu,

eddig, úgy látszik, túl jó dolgunk volt, mert most aztán nyakig benne vagyunk egy hupában. Vincének /Korda/ irtunk több levelet, hogy mi lesz velünk itt, mindig válaszolt nagyon kedvesen és biztatott, hogy majd kapunk valami munkát. Mi azt gondoltuk, hogy őnáluk kapunk valamit, míg ma kaptunk tőle egy rém kedves levelet, amiben nyíltan megírja, hogy ő sajna nekünk nem tud munkát adni, de majd igyekszik segíteni és igyekezzünk mi találni valami állást. Az egészből csak azt az egyet nem értjük, hogy mi a fenének kellett nekünk idejönni? Itt szinte lehetetlen munkát kapni, mert sok a munkanélküli és ezen kívül ötször olyan drága minden, mint Ausztriában. Peter Moore, mikor olyan hihetetlen kedves volt, nyilván azt hitte, hogy Vince minket direkt idehozatott, mint nélkülözhetetlen személyeket, vagy mint az ő kebelbarátait. Azért adott rögtön pénzt Vince megkérdezése nélkül és most Vince azt írja, hogy „én nem tudok munkát találni és azt hiszem, az egy félreértés, hogy Moore előleget adott a jövendő fizetésre. Drága Zsuzsám, maguknak kell találni valamit, de addig is megpróbálok mindent, amit tudok, stb.” Mi egy félóráig bámultunk, miután ezt elolvastuk. Rögtön írtunk Vincének egy levelet, hogy apafej, de mi lesz addig velünk, amíg munkát sikerül esetleg találni, tekintve, hogy a Moore-tói kapott pénz már elfogyott. Most már hiába ütnénk a falba a fejünket, hogy miért költekeztünk, kellett nekünk Gigli stb. de az legalább megérte a pénzt. Ügy látom itt fatális félreértések történtek Moore részéről is, mivel Vince mindig csak pár odavetett sorban írt nyilván neki is, azért ő se tudta, hogy hova tegyen minket és azt hitte, hogy mi állandó százezreket fogunk kapni Vincétől. így is beszélt. Nekünk egyéb sem kellett, nem aggódtunk és elköltöttük a pénzt. Igaz, hogy kb. ennyi kell is egy hónapra itt, pont annyi ideje vagyunk itt. Pillanatnyilag kissé kínosan érezzük magunkat, Vincének megírtam magyarul, hogy küldjön pénzt, és hogy itt nem lehet munkát kapni csak úgy, ezért lehetőleg szeretnénk minél előbb Londonba jutni. Moore nekünk gyengéd célzásokat tett arra nézve, hogy Vince egyáltalán nem egy praktikus ember és soha nem lehet pontosan kihámozni a leveleiből, hogy tulajdonképpen mi a helyzet. Ebben tökéletesen igaza van, mert mindig aranyos leveleket ír, az ember teljesen megnyugszik,

64. Cola di Rienzo (1313-1354) római néptribun