Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Most egyelőre nem nézzük meg Rómát, hanem pihenünk, mert egy hétig reggeltől estig járkáltunk és múzeumokat néztünk, de megérte a fáradtságot. Az olasz ételeket nagyon megszerettük, remekül főznek még a legkisebb kocsmában is. Itt a panzióban tegnap este is meg ma is nagyon jó volt és rengeteget adtak, az ebédet meg se bírtuk mind enni. Volt spagettiszerű metélt, aztán borjúhús citromos lében hideg zöldbabbal és zöld paradicsommal és utána őszibarack és ringló. Minden délután eszünk süteményeket, mert az a legolcsóbb és nagyon jó. Rengeteg aranciatát /narancslé/ iszunk, ez is nagyon olcsó és remek. Most érezzük igazán, hogy messze vagyunk otthonról, nem csak távolságilag, hanem mert minden olyan más. Graz még hasonlított, de itt egész más világ van. És az, hogy úgy beszélnek velünk, hogy menjenek San Remóba, vagy esetleg várják meg Rómában az angol vízumot. Az embernek leesik az álla. Na, majd belejövünk hamar és mi is hanyag mozdulattal fogunk Clicquot-t inni. De egyelőre még nem tudjuk elhinni, hogy tényleg mi vagyunk azok, akikkel ez történik. Most már befejezem ezt a tengerikígyó levelet, remélem, meg is kapjátok. A címünk: Pensione Medici, Via Flavia 96. Várjuk a leveleket, mert most egy hete nem tudunk semmit Rólatok. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig jön-megy ide a levél. Remélem, továbbra is ilyen jó híreket írhatok majd, ha lesz pénzünk, nem fogok spórolni a levelekkel. Én máris egész jól tudok olaszul, mindent meg tudok mondani, Matyi csodálkozik, hogy honnan veszem a szavakat. Egész biztos, ha egy hónapig itt leszünk, fogok tudni beszélni. Most már pá-pá, Mindnyájatokat sokszor csókol szeretettel a két kis kacsa Én is Mindnyájatokat sokszor csókollak, a napokban majd én is írok az én Anyuméknak, ezt feltétlenül mutassátok meg Nekik is, mert ez egy remek levél Matyi 47-Róma, 1949. /dátum nélkül/ Édes Mamikám és Apu, egész magunkon kívül vagyunk még mindig, nem tudjuk elhinni, hogy mindez velünk történik. Szerda reggel megjelent itt egy angol, Peter Moore úr titkára és kereste Mr. és Mrs. Firenzét. Gondoltuk, hogy ezek csak mi lehetünk, mert Zebibe már kaptunk táviratot Ribizli névre, most már előléptünk Firenzévé. Lekísért az autóhoz, egy fekete angol kocsi és libériás sofőr vezetett. Kivittek az irodához, a Via Nomentanára, egy gyönyörű kis palotában van, a kertben pálmafák. Felmentünk az első emeletre, ott volt az egyik szobában Peter Moore, valakivel beszélgetett, amint minket meglátott, azt kirúgta. A szobában egy egész ultramodern íróasztal volt, a falakon sztárok dedikált fényképei és mindenütt rengeteg levél és irat. Megint irtó kedves volt, másra ezt nem tudjuk vélni, mint hogy ő minket a főnöke barátainak tekint. Kiment egy pár percre, ez alatt bejött egy olasz egy 100.000 líráról szóló csekkel, Matyi aláírta, aztán megint bejött Moore, egy kicsit elbeszélgettünk és lekísért a lépcsőn egész a kertbe az autóig. Sokan vártak rá az előcsarnokban és látszott rajtuk, hogy azt gondolják, vajon kik lehetnek ezek. Mielőtt elbúcsúztunk volna azt mondta, hogy hívjuk fel és megbe-113
