Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL szélünk valamit egy ivás közben. Megint beültünk a titkárral az autóba, elvittek az Amerikai Bankba, ott befizették azonnal a pénzt. Ez kétszer annyi pénz, mint amennyi nekünk a Freddynél van. Már írtunk neki is, hogy küldje ide. A Banknál elbúcsúztunk a titkártól és szédelegtünk az utcán, vettünk mindjárt egy üveg Molineux 5-t, de ez valódi, sokkal jobb szaga van, mint a pestinek. Aztán vettünk egy gyönyörű szappant meg kekszet és járkáltunk, mint akit fejbe vertek. Nem is tudtunk örülni az egésznek, annyira hihetetlen volt. Ti el tudjátok hinni, hogy ez igaz? Azért mikor magunkhoz tértünk, nagyon örültünk, bementünk egy templomba is. Nagyban nézegettük a kirakatokat, itt most maradék vásár van „scampoli”, gyönyörű anyagok tömege van felhalmozva a kirakatokban, ilyen mennyiséget én még nem is láttam. Láttunk egy szép tisztaselyem ruhát, drapp alapon fekete minták és a gallérja is fekete, sajnos 22.000 líra az ára. Volt egy csodálatos kerti szék és nyugágy üzlet fantasztikus holmikkal, a kirakatban aludt egy Tüncsike egy kis heverőn, amit kutyák számára árultak. Megkopogtattam az ablakot, hát kisült, hogy egy kitömött Tücsök volt. [...] Arról még nem is írtam, hogy kedd este elsétáltunk a Colosseumhoz, ki volt világítva. Szemben vele leültünk a régi nagy kövekre, gyönyörű virágzó piros és fehér oleander bokrok között. Szerda délután itthon voltunk, aludtunk és pihentünk. Lementünk a cukrászdába és bevágtunk egy csomó sütit, darabja csak harminc líra. [...] Szerda este meg is fürödtünk, szép zöld csempés fürdőszoba van. A reggelit mindig behozzák a szobánkba és csak tíz óra felé kelünk fel. Délelőtt csak egy kicsit megyünk sétálni, délután alszunk és vacsora után megint sétálunk. Elég nagy meleg van, de valahogy nem olyan kibírhatatlan, mint Pesten szokott lenni a kánikulában. Talán azért, mert közel van a tenger. [...] Csütörtök. Tegnap délelőtt csináltunk egy kis körsétát, de csak kevés járással, sok üldögéléssel és sok préselt aranciatával /narancslé/. Először elmentünk egy templomba, ami egész közel van hozzánk, Sta. Maria degli Angeli, ezt Michelangelo alakította át templommá a termákból. Gyönyörű épület, tele volt tömjénfüsttel, besütött a nap és a füst rétegekben állt a levegőben. Volt egy csomó szalmaszék, ezeket ide-oda cipelik az emberek, mindenki oda ül, ahova akar. Elég sokan voltak a templomban, olasz nők és férfiak és hevesen imádkoztak. Ezek, úgy látszik, nem annyira misére járnak, hanem csak úgy, bevásárlás közben bemennek a templomba, a 25-30 éves fiatalemberek térdelnek a kövön és elmerülten imádkoznak. Vannak öreg bácsik, akik leülnek egy székre és csak úgy méláznak. Nagyon érdekes volt. Láttunk egy szép szobrot is, Houdon, St. Bruno. Aztán elsétáltunk a S. Pietro in Vincoli templomba, van egy nagy térképünk, ezt itt vettük és mindenhova eltalálunk vele, még a villamos és trolibusz is rajta van. A templom feljárata egy lépcső, barlangszerű boltívekkel. Michelangelo Mózese csodálatos szobor, egy óráig ültünk előtte és néztük. Kicsit mindenre emlékszem, de azért mikor ezeket először láttam, csak tizenhárom éves voltam és most minden sokkal nagyobb élmény. Aztán hazajöttünk, egész délután itthon voltunk, mert akkor van a legnagyobb meleg. Aludtunk, aztán idejött Virányi Tamás és beszélgettünk. [...] Mesélt egy remek történetet az olaszokról, mikor német megszállás volt. Állandóan gyilkolták a németeket, mégpedig bicikliről lelőtték őket és továbbrohantak. Erre a németek kiadtak egy rendeletet, hogy bicikli használata tilos. Másnap minden olasz biciklin lógott egy harmadik kis pótkerék, mert a rendelet triciklire nem vonatkozott. De mindenben ilyenek, a közlekedésnél nem vigyáznak és mégse történik semmi bajuk. Rengeteg autó van, ha az ember át akar menni, egy fél óráig kell várni. Az olaszok pléhpofával elindulnak és
